A hónap műtárgya 2015. december – Fogadalmi ólomtábla Kapospula-Alsóhetényből A perzsa ősvallás továbbélése a Duna mentén a római korban A Wosinsky Mór Megyei Múzeum 2008. őszén vásárolt meg egy jó állapotú domborműves ólomtáblát, amelyet formai és tartalmi alapon a „Dunai lovasistenek” vagy az újabb kutatások alapján Dominus és Domina kultuszköréhez köthetünk (1. kép). A tábla a találók elmondása szerint az alsóhetényi erőd környékéről származik, ahogyan még néhány, magángyűjteményben található társa is. Ezen táblák készítési technikája azonos: ólomból egyoldalas öntőformába öntöttek feltehetőleg egyszerre több táblát.(2. kép) A széleket utólag vágták le és szépen eldolgozták. A múzeumba került 8 cm magas, 7,5 cm széles táblácska kisebb sérülésektől eltekintve épségben vészelt át mintegy 1800 évet. A ma ismert, egyik legrégebben napvilágra került fogadalmi táblát is a szekszárdi múzeum őrzi, ezt 1902-ben Dombóvár-Tüskepusztán találták. Előkerülésének feltételezhető helyéhez közel ma egy jelképes szentély emlékeztet erre Dombóváron. (3. kép) Az itt látható tábla előlapján a valláshoz köthető kultuszépületet és a benne történő, vagy hozzá köthető eseménysort ábrázolták jelképekkel és szimbólumokkal – olyan tömörséggel, amelyet a mai ember írott források hiányában nehezen, vagy egyáltalán nem tud értelmezni. Tóth István ókortörténész szavaival élve: olyan, mintha az Utolsó vacsora ábrázolásának értelmét az Újszövetség és a keresztény irodalom ismerete nélkül próbálnánk megfejteni. A kutatás több mint száz éve próbálkozik az egyes alakok, jelenetek értelmezésével, de minden részletre kiterjedő megoldás még ma sem született. Tóth István egyik elemzésében egy olyan zárt csillagkép-csoportnak írta le a táblákon megjelenített kompozíciót, amely a Nap útjának ősztől tavaszig terjedő szakaszát foglalja magába. E szerint a táblán látható boltív nemcsak a szentélyt határolja, hanem a felette lévő két kígyóval és csillaggal az égboltot is szimbolizálja. Az ábrázolást Napisten (Sol) uralja négylovas kocsijával (quadriga), alatta a bolygók és a különböző csillagképek megszemélyesítői láthatóak. A Napisten alatti részen a Holdistennő (Luna) áll a csillagokkal. A mellette lévő lovasok a Dioscurok, a lándzsás alak Mars, míg a hosszú ruhás Venus. Az emberen és halon taposó lovasok, a kosfejű ember a végtelen körforgás, az év kezdetének és végének, vagyis a Kos (Aries) és a Halak (Pisces) jelképe, a mellette lévő állatnyúzási jelenet magyarázata – szintén a csillagképekből kiindulva – az Orion és Lepus csillagkép. Az emberpár ebből a megközelítésből nem lehet más, csak a Gemini, vagyis az Ikrek. Az alsó sorban lévő kakas Mercuriust, az oroszlán a Leo csillagképet jelzi. Mellette található az égi pályán haladva a Crater és a Hydra csillagkép. Ma még kérdéses a tripusz (háromlábú asztal) és a rajta látható a hal jelentése, de a jelenet talán Neptunra vagy Iuppiterre utal. Amost bemutatott táblán – amelynek alakja közelít a négyzeteshez – a szentélyt jelző oszlopok felülete sima, a jelenetek megformálása szigorúan kötött, a síkok magassága nagyjából azonos, a vízszintes vonal mentén élesen elkülönülő, szépen megformált alakokkal, jól elválasztható csoportokkal. Egyik szembetűnő – talán leghangsúlyosabb – részlete a lakomajelenet, ahol az asztal mellett ülőkön nagy, harangszerű szoknya látható. Méret, forma és ábrázolás alapján ennek a táblának 8 párhuzama ismert, melyek Pannonia Inferior déli részén (a mai Dél-Dunántúlon), a Dráva és a Száva torkolatvidékén kerültek elő.(4. térkép) Az ismert párhuzamok és tipokronológia alapján a sima oszlopos, szigorú rend szerint kialakított példányok a III. század elejére – első felére, a csavart oszlopos, lazább szerkesztésűek a III. század második felére – IV. század első felére keltezhetők. A fenti típusváltozatok a Gorsium-Siscia-(Halapić)-Horreum Margi és a Duna által határolt területre lokalizálhatók, ahol a kultuszhoz köthető emlékanyagból szinte csak ólomtáblák kerültek elő (túlnyomó részben ugyanezen típus), míg Pannonia Inferior északi részén és a többi Duna-menti provinciában márvány- vagy kőtáblák, ólomkorongok kapcsolhatók a kultuszhoz. A bemutatott tábla jelentőségét az adja, hogy - figyelembe véve a korábban már összegyűjtött, hasonló mitológiai elemeket tartalmazó leletanyagot - képi ábrázolásmódja egy, a Duna alsó szakasza mentén, elsősorban a trák-illír területeken a római hódítás előtti őslakosok között meglévő, a perzsa Mithrasz kultuszához erősen kötődő vallásra és központi szentélyre mutat. (5. kép) A hasonló ábrázolások kisebb-nagyobb tartalmi eltérései azonban a romanizáció egységesítő hatásai, a különböző vallási divatáramlatok ellenére is jelzik, hogy az egyes törzsek, régiók kultuszélete közötti eltérések hosszabb ideig fennmaradtak. Szöveg: Szabó Géza

•