Fotók Babits Mihályné Kelemen Auróráról 1938-ból

Készítette: Wachter Klára (1905, Szekszárd – 1989, Ausztrália) fényképész

Irodalomtörténeti gyűjtemény

Leltári szám: 81.2.089-81.2.090 és 82.3-6.

“Hajnalka volt az édesanyám:

Kedélybeteg, árva nő ma;

Mióta meghalt édesapám,

házunk oly szomorú, néma:

Mióta meghalt édesapám,

házunk oly hallgatag, árva:

Gyermekkoromba szegény fiú:

e házba valék bezárva.”

/Babits Mihály: Anyám nevére, részlet/

Babits Mihály költő művelt, versszerető és érzékeny édesanyja hét év budapesti és pécsi kitérőtől eltekintve Kelemen-ősei házában élte le hosszú életét. Melankóliáját, családi küzdelmeit versek és leírások örökítették meg. Vonásait elsősorban beállított családi képeken láthatjuk, így különösen érdekes az a fotósorozat, amely 1938 nyarán készült róla.

Id. Babits Mihályné Kelemen Auróra (1855–1945) a fotók készítésekor 83 esztendős volt, eltemette férje mellett két lányát, három évvel később túlélte költő fiát is. 1938-ban a házban együtt élt húgával, Kelemen Ilonával (Nennével), aki 1935-ben agyvérzést kapott és 1943-ban bekövetkezett haláláig ágyhoz volt kötve. A két ember számára tágas épület emeleti részét a húszas évektől kiadták albérlőknek, itt lakott egy ideig a város két háború közti polgármestere, vitéz Vendel István is. A megmaradt képek egyikén Babits édesanyja a kapuban szürke felöltőben várja a látogatóit. A kapun lévő felszögelt lemeztábla arról árulkodik, hogy talán albérlőként egy Kecskeméthy Károly nevű karmester lakott itt akkoriban.

Wachterék látogatása során készült képek közül hat darab maradt meg gyűjteményünkben, ezek csak részben publikáltak. A kapubejáratnál készült kép mellett a többi az udvaron került rögzítésre. Egyiken virágot tart kezében a költő édesanyja, másikon megkapóan mosolyog. Az emeletes épület és a földszintes épületrész szögletében fonott kerti széken és kényelmes karosszéken ül a szépen lerakott téglaburkolaton másik vendégével, a fotós édesapjával, Wachter Károllyal a fekete ruhát viselő özvegyasszony. A képek mindegyikén hátoldalára rápecsételte készítője, hogy „Wachter Klára fényképész műterme IV. Szép utca 5 T 186-189”.

1945 elején a második világháború poklából menekülő katona Mészöly (akkor még Molnár) Miklóst, a későbbi kiváló írót hadbíróság elé állították a Somogy megyei Berzencén, ahol a csodával határos módon menekült meg a katonaszökevényként rá váró haláltól. Idézzük szavait:

„Egy hadbíró százados személyében jelent meg a csoda, akivel már beléptemkor összeakadt a szemem, s éreztem ő is felismert. Szekszárdon lakott a félzsidó Wachter Karcsi, akinek egyik lánya a háború után közismertté vált Wachter Klára, a kicsit leszbikus művész, aki az egykori szekszárdi szerelmemet fotózgatta nagy előszeretettel meztelenül, aminek én, természetesen örültem. A családnak volt egy másik hölgytagja is, akit épp ez a hadbíró százados vett el feleségül. A két család, ők és az apámék, időnkénti gyakorisággal összejártak. Tehát nemcsak a mi kamaszkori fotózásaink okán, de még így is volt egyfajta szövetség a két család között. Természetes, hogy Wachteréknál összetalálkoztam néhányszor ezzel a hadbíróval, még kamaszkoromban, ráadásul szüleimet is ismerte. Belépésemet követően ez a belső film hihetetlen gyorsasággal lepergett bennem, s utána már csak arra koncentráltam, hogy ismerjen fel. Úgy néztem rá, hogy mindenképpen essen le neki a húszfilléres. Rendkívül gyors lefolyásúak voltak ezek a tárgyalások, nem gatyáztak sokat, halál futószalagon, annyi. Nekünk is csak az adatainkat kellett elmondanunk, honnan jövünk, hol a hadosztályunk, ami akkoriban már kikutathatatlan volt. Maguk a bírák sem tudták, igazat mondasz-e vagy sem, mert olyan felfordulás volt. A bírák elvonultak, majd gyorsan kijöttek ítéletet hirdetni. Csodák csodája: nem a laktanya udvarára, hanem azonnali büntetőszázadba irányítottak Terézmajor mellé, Berzence határába – ez volt a megmenekülés.”

Ebből a szövegrészből tudjuk meg, hogy a leltárkönyvi bejegyzés szerint az egyik fotón szereplő Wachter Károly, a fotós édesapja, Szekszárdon közismert lehetett. A Tanácsköztársaságot követő időszakban 1920-ban járásbíróként dolgozott. A minisztertanács 1929. január 4-i ülés jegyzőkönyve megemlékezik arról, hogy a Szekszárdi Királyi járásbíróság alelnökévé nevezték ki. 1938. november 4-i MTI híradás szerint az akkor már nyugalmazott bíró agyszélhűdésben elhunyt, tehát a fotók elkészítése után pár hónappal. Pozíciója is közbejátszhatott Babitsékkal történő kapcsolatához, hiszen a költő 1898-ban elhunyt édesapja szintén táblabíró volt előbb Szekszárdon, majd Pécsett. Wachter Károly veje 1945 zűrzavaros tavaszán hadbíró szerepet vállalt. A szöveg másik érdekessége az, hogy Wachter Klára fotózása közismert volt Szekszárdon az 1930-as közepén és egyebek mellett művészi (akt) képekkel is próbálkozott. A Tolnamegyei Újság 1934. májusában arról számolt be, hogy fotósunk szerepelt a Kaszinó kerthelyiségében létrehozott „országos művészi amatőrfényképkiállításon” és a zsűri a képeit külön kiemelte. Újkortörténeti gyűjteményünk közel 60 képet őriz az 1930-as évek közepéből, változatos témákat dokumentált Szekszárd életéből. Fotózta a Béla király téri és a múzeum melletti marhavásár pillanatait, portréi jellegzetes figurákat őriznek meg. Valamikor a 30-as évek közepén költözött Budapestre és megnyitotta belvárosi fényképész műhelyét. Itt a megélhetését biztosító műhelyfotókon kívül készített képeket a város épületeiről, de pl. 1945-ben részletesen végigfotózta a félig romos Vajdahunyadvárat is, amelyek segítették az épület helyreállítását.

A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye őriz több Wachter Klára-fotót, amelyek szerzője vonzódhatott az irodalomhoz, hiszen számos írónkról (többek között Tamási Áronról, Keresztury Dezsőről, Hunyady Sándorról, Márai Sándorról, Móricz Zsigmondról) készített felvételt Budapesten 1937 és 1949 között. Babits Mihályt és családját 1939-1940-ben fotózta Wachter, két alkalommal is, részben műtermében, részben a költő Attila úti lakásán. Közvetlen kapcsolatuk közös szülőföldjükre alapozódott, melyről számos levélrészlet árulkodik. 1937 húsvétján Babits levelet és egy róla készült képet küld ajándékba számára. A fényképész 1929. február 4-én levélkártyát hagyott Babitséknál, 1930 januárjában és áprilisában lapot küldött Babitséknak Németországból. Wachter Klára egy 1937. február 26-ra keltezhető üzenetére a költő feljegyezte a fényképész műtermének címét és telefonszámát. Babits édesanyjának írt leveleiben is találunk nyomot a kapcsolatra: 1923. március 30-án írta Babits haza Szekszárdra, hogy „volt nálunk Wachter Klárika”, de nem találta otthon.

Wachter Klára 1956 után távozhatott külföldre. Ausztráliában telepedett le itt és immár férjezett nevén Clara Benkhardként tűnik fel a forrásokban. Egyelőre nem feldolgozott, hogy külföldön fotózott-e (1985-ben kelt levelében 52 éves fotós múltjáról írt), mindenesetre Magyarországra élénk levelezést folytatott, a Budapesti Történeti Múzeum adattára alapján az 1980-as években egyebek mellett a Babits-centenárium időszakában. Akarata szerint hagyatéka egy részét – apja emlékének adózva –  Szekszárdon kívánta elhelyezni. 1989. április 30-án érkezik értesítés haláláról és hamvainak hazaküldéséről. Szándéka szerint Jászberényen helyezték örök nyugalomba, anyai ági rokonai mellé.

Grafika: Frankné Sági Apollónia

Szöveg: Ódor János Gábor

Irodalom:

Cséve Anna – Papp Mária (szerkesztette): Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) II. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993) Babits Mihály levelei

Cséve Anna – Papp Mária (szerkesztette): Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) IV. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993) Levelek Babits Mihálynak (Révai Testvérek — Zsolt Béla)

Csiszár Mirella (sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta): Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (1913-1937). In: „Dallá ringott bennem kétség és láz”. Szerkesztette: Vadas Ferenc. Szekszárd, 1991.

Kápolnás Mária: Fényképészek és műtermek a Tolna megye Központi járásában a 20. század első felében. In: WMMÉ 36, Szekszárd, 2014. (szerkesztette Gaál Zsuzsanna – K. Németh András)

Lovas Csilla: A Babits ház története. In:„Különös emberi háló.” Ami a Babits család levelezéséből kimaradt. Bp., 2006.

Vadas Ferenc: Mészöly Miklós és a szülőváros. Szekszárd, 1996.

W. Somogyi Ágnes (összeállította): „…Külön tér… külön idő…”. Babits Mihály fényképei (ikonográfia). Budapest, 1983.