A céh érdekvédelmi szervezet volt, amelyet egyes iparágak kézműves mesterei hoztak létre. Szabályzataikat a 14-17. században általában a város tanácsa vagy a helység világi, illetve egyházi földesura hagyta jóvá. A királytól kapott szabályzatok száma csak a 17. századtól kezdve gyarapodott, majd a 18. században egyre általánosabb lett. Mária Terézia rendelte el az egységes szabályzatok bevezetését az egész ország területén, különös hangsúlyt helyezve a római katolikus vallás gyakorlására. A céhek legfontosabb tárgyai: a pecsét, a céhlevél, a céhláda és a céhkancsó. A céhkancsó a céhek felszereléséhez tartozó díszes cserépedény. A céhkancsóból öntötték a bort a céh összejövetelein, ünnepségein: mesterválasztás, céhládavitel alkalmával, az inas felszabadulásakor, a legényavatásokon, amikor a céh, vagy az ünneplő céhtag volt a vendéglátó. E céhtárgyak szimbolizálták a tagság összetartozását, társas szellemét. E nagyméretű - általában 30 cm-nél is magasabb - boroskancsók majdnem mindegyike zöld mázas, karcolt vagy domborműves díszítésű. Balázs Kovács Sándor

•