Magas palástú harci dob, oldalán a fekete császári sassal, hordozáshoz és feszítéshez tartozó zsinórokkal és bőr leszorítókkal. Oldala kéreggel borított. A hagyomány szerint Ozorán zsákmányolták a tolnai népfelkelők a császáriaktól.

Az ozorai csata, mely jelentős összecsapás nélkül zajlott le, az első olyan jelentős ütközet volt az 1848/49-es szabadságharc során, ahol nemzetőrök és spontán szerveződött népfelkelők diadalmaskodtak az ellenség felett.

Jellasics az 1848. szeptember 29-én Pákozdnál elszenvedett vereség után csapatait Székesfehérvárra vonta össze, majd megszegve a Móga János altábornaggyal kötött fegyverszüneti megállapodást, Bécs irányába indult. A városban csak egy kisebb seregrészt hagyott Roth tábornok csapatainak fogadására, sorsára hagyva a támogatására érkező segéderőket. A város polgárai a Fehérváron maradó császáriakat rövid küzdelemben legyőzték. Ugyanezen a napon a magyar sereg elővédje Perczel Mór és Görgei Artúr parancsnoksága alatt azt a parancsot kapta, hogy állják el a déli irányból a városba vezető utakat. Roth és Philipovich osztrák tábornokok csapatai október 4-én értek Fehérvár alá, s csak akkor értesültek arról, hogy a város már magyar kézen van. Le kellett mondaniuk arról, hogy az eredeti tervek szerint egyesüljenek Jellasics csapatával, s elrendelték a visszavonulást déli irányba. A császári tartalék hadosztály nagy része Perczel és Csapó Vilmos csapataitól üldözve október 6-án ért Ozora közelébe. A Sión átvezető hidat felégetve találták, a túlparton pedig a Csapó Vilmos őrnagy által vezetett nemzetőr csapat vágta el az utat. Október 7-én a császári csapatok helyzete reménytelenné vált, beérte őket a Perczel Mór vezette magyar hadtest is. Roth hadosztálya körül így végképp bezárult a gyűrű, ezért a tábornok úgy határozott, hogy feltétel nélkül leteszi a fegyvert. Az ozorai csatát követően az Országos Honvédelmi Bizottmány Perczelt tábornoki, Görgeit és Csapót pedig ezredesi rangba léptette elő.

Harcok során zsákmányolt osztrák harci dob kevés található közgyűjteményekben, legutóbb a szegedi Móra Ferenc Múzeum 2013. évi időszaki kiállításán tekinthettek meg a szekszárdihoz hasonló példányt a látogatók.

Szöveg: Gaál Zsuzsanna

Grafika: Frankné Sági Apollónia