Mészöly Miklós: Napló. Motívumok 1948-1955

Irodalmi gyűjtemény: Szekszárd város letétje, 2006

Középkék, keményfedelű, kockás füzet, 20 x 14,5 cm

Mészöly Miklós (Szekszárd, 1921. január 19. – Budapest, 2001. július 22.)

Mészöly Miklós kéziratos hagyatékában találhatók az ún. Műhelynaplók, az 1948 és 1988 között keletkezett noteszek, füzetek, határidőnaplók „a szerző munkásságának szerves részei [..] Egyértelműen alkotói előmunkálatokról tanúskodnak, melyeknek értéke a 20. századi magyar művelődéstörténet szempontjából sem lebecsülendő. Egy jelentős író műhelymunkájáról, igen széles körű intellektuális és szakmai érdeklődéséről, valamint fogékonyságának olyan összefüggéseiről tanúskodnak, amelyeket megjelent művei alapján nem feltétlenül azonosíthattak eddigi olvasói és művének kutatói.” –írja Thomka Beáta Mészöly monográfusa, aki Nagy Boglárkával együtt sajtó alá rendezte a naplók anyagát. A Motívumok 1948-1955 címet viselő notesz a naplók közül az első, kék golyóstollal írott jegyzeteket és hosszabb szövegvázlatokat és beragasztott oldalakat tartalmaz.

A napló értelmezését Szolláth Dávid Végleges változatok a hagyatékból tanulmányából idézzük: »A kötet körülbelül első száz oldalát kitevő jegyzetanyag családtörténeti és gyerekkori emlékek többé-kevésbé összefüggő felidézése. Ezek a jegyzetek a negyvenes és az ötvenes évek fordulóján keletkeztek, mégis, a nyersanyagnak a legnagyobb része csak a kései novellákban bukkan fel újra. Nemcsak kész (megírt vagy máshonnan átvett) mondatok lapultak évtizedeken keresztül a naplók lapjain, hanem nevek, történetek, felvázolt jelenetsorok, művek “forgatókönyvei” is. Tanulságos megvizsgálni például a 82–83. oldalon található, harmincnégy jelenetet címszószerűen felsoroló forgatókönyvet, amely az első, 1948–1955 közötti naplóból (pontosabban egy a naplóba valamivel később beragasztott lapról) került elő. A vázlatpontok a naplóban többnyire kifejtettebb formában elbeszélt történetekre utalnak. Egy-két kivételtől eltekintve mindegyik itt felsorolt jelenet felbukkan, szétszóródva persze, a hetvenes-kilencvenes évek műveiben. A forgatókönyv tükrözi a tervezett, de meg nem írt regény (vagy novella?) jelenetezésének módját is, és tanúskodik Mészöly korai formakereséseiről. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a forgatókönyv történeti linearitást lazító, kontrasztív vágástechnikája a Nyomozás 1–4., az Alakulások vagy a Filmidő-montázsait és az Anno, a Térkép Aliscáról mozaikos történelmi elbeszélésmódját előlegezi.

“Elmegyógyintézet Fördősök,

Vilma Ábrahám-tanya Menstruáció,

tűz Apával beszélgetés (tenger, Zenta)

Elmegyógyintézet, láger (Pécsett)

800-as Pécs (Zeneiskola)

Ábrahám-tanya (bőrök, öklelős játék, tél)

Pécsi színházban (raktár, öltözők)

Muslincák, Szekszárd Wachter Karcsi Pécsi pap

Bunkó (St. Paoló)

Stargard, és visszavonulás Pozen és Krakkó

Szökés Erdélyből Lengyelbe (800-as évek)

Háborús évek (Pest, 40)

Ábrahám-tanya (gyilkosság; nők)

Wachter Karcsi (háború után, öngyilkosság)

Pécs, hadbíróság, front;

Pasaréti buli (háború után, új “Vilma”)

Vuicsics Antónia, kém,

A kitelepítésnél (sváb, csángó)

Kolera Felvidéken (egyik Fördős-ős, kis Wesselényi)

Jakobinus, Pest (és Bécs)

45-ös Pest (feketézés)

Gréti motívum (zsidókérdés)

Sztálini idők (zsidó feleség, funkci)

Boszniai okkupáció (Szarajevó)

56 – (álhatár)

Vico Equense; (éjszakai tenger, fürdés, menyegző)

Báta (orvos házaspár; lányuk! – (?) vadászok)

Cigánylány-úrfi motívum (öngyilkosság)

Háború után, Tengelic, orvos, patikus felesége

Pásztori játékok a Lipovszky-kocsmában

Orosz jóvátétel, Alejnyik” (Mn, 82–83. – az 1. Naplóból, 1948–55)

A Mészöly noteszeiben évtizedekig lappangó életrajzi töredékeknek ugyanakkor mégis jót tett a szokatlanul hosszú parkoltatás. A dél-dunántúli kisvárosi miliő háború előtti emlékképeiből, a társadalmi mikrovilág finom rajzából kiváló, de konvencionális, anekdotázó vagy kritikai dzsentriregény is keletkezhetett volna […] Persze Mészöly nem írt dzsentriregényt, ehelyett az évtizedek során egyre jobban sűrűsödött és önsúlya alatt tovább töredezett az anyag, és kialakult belőle a kései Pannon-próza jobb híján önéletrajzinak nevezhető, a kilencvenes években a Mészöly-recepció középpontjába került rétege (Magyar novella, Zsilip, Megbocsátás, Családáradás). Ezzel együtt kialakult a történelmi próza merőben új poétikája, ami minden, csak nem a lekerekített kedélyesség. Pedig az anekdotikus tempó és elbeszélésmód, pontosabban az anekdotikus társasági szituáció iránti nosztalgia mindvégig erős maradt Mészölynél, ahogyan erről az Anekdota halála című kisesszéje is tanúskodik. Nádas Péter így ír minderről -“Miközben a magyar elbeszélést kivezette a kedélyességből, s elbeszéléseinek és regényeinek nyelvi anyagában, szerkesztési módjában a lehető legrigorózusabban mondott nemet a magyar próza anekdotikus hajlamának, kis szerkezeteiben és a szókincsében egyenesen erre épített. Azt a kedélyt mutatta be, mely konvencionális anekdoták keretében szeretné előadni az életet, csak hogy az általa felidézett rettenettel ne kelljen szembenéznie.”«

Szöveg, fotó és technikai szerkesztés: Lovas Csilla

Irodalom

Mészöly Miklós: Műhelynaplók, Kalligram, 2007. A szöveget gondozta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Thomka Beáta és Nagy Boglárka

Szolláth Dávid: Végleges változatok a hagyatékból (Mészöly Miklós: Műhelynaplók. Thomka Beáta: Prózai archívum. Szövegközi műveletek) Jelenkor, 2007, 1069-1077.

Nádas Péter: “Mészöly Miklós halálára”, in: uő.: Hátországi napló, Jelenkor, Pécs, 2006. 176.