április   Középkori harapófogó Etéről   Miklós Zsuzsa születésének 70. évfordulójára (Budapest, 1948. május 16. – Budapest, 2014. május 29.)   Régészeti gyűjtemény, ltsz: E.2018.1.1. Hosszúsága: 11,5 cm, szélessége a fejnél: 3 cm, szárhossz: 8 cm. Lelőhely: Decs–Ete   Kovácsolással készült vas harapófogó. A fogó két részét a kerek alaprajzú fej alatt található szegeccsel rögzítették egymáshoz, hogy egymáson elfordíthatóak legyenek, azaz a fogót nyitni-zárni lehessen. A 6,5 cm hosszú száraknak közel derékszögű válla van. A szárak végét finom karikába hajtották.   Decs–Ete mezőváros kutatása közel 200 éve folyik változó intenzitással. Legutóbb 1996-ban indítottunk komplex régészeti programot a település új szemléletű, sokrétű kutatására. A kutatási programot az OTKA támogatta (T 025385, T 046157). A leletanyag feldolgozására elnyertük az OTKA támogatását. (K 78316). A munkát 18 évig együtt folytattuk Dr. Miklós Zsuzsával. A középkori Ete – szemben több más, a török korban elpusztult mezővárossal – nem települt újra: ezért a kutatást nem akadályozzák a későbbi beépítések; áttekinthető, légi fotózható. A szántóföldi művelés azonban folyamatosan pusztítja a települési maradványokat, egész területe veszélyeztetett. A sokrétű programmal a mezőváros minél szélesebb körű kutatása a cél. A kutatási programban terepbejárás, intenzív terepbejárás, ásatás, geofizikai mérések, légi megfigyelés szerepel. Feldolgoztuk a mezőváros kutatásának eddigi történetét. Az előkerült igen nagy mennyiségű leletanyag feldolgozásához a térinformatika segítségét is igénybe vettük. A különböző kutatási fázisokból igen sokrétű fémanyag került elő. Egyik kiemelkedő lelet egy vaseszközöket tartalmazó depot. A késő középkorra keltezhető elrejtett fémtárgyak minden bizonnyal egy háztartás szükséges fémtárgyai voltak: zárak, kulcsok, patkók, kapák, fejszék, különféle pántok, vasalatok. A leletek a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Látványtárában megtekinthetőek. A mezőváros területének helyszíni tanulmányozása a ma is folyó feldolgozó munka mellett továbbra is fontos feladat. Ennek jegyében időszakonként terepbejárás során figyeljük meg az egykori település területét, a felszínről összegyűjtjük a művelés során felszínre kerülő cserepeket, fémtárgyakat. A bemutatásra került fogó a 2016. november 1-jén végzett terepbejárás során került begyűjtésre. Az 1997-ben feltárt templomtól keletre található kissé magasabb részt jártam be, ahol a korábbi megfigyeléseink szerint egy ház omladéka található. (kép: jelölve a hely) A lelőkörülmények alapján nem tudjuk behatárolni, hogy egy háztartásban használt eszköz vagy egy kovácsműhely tartozéka volt-e leletünk. A fogó megtalálásának helyszínén régészetileg nem bizonyítható, hogy kovácsműhely lett volna. A kovácsműhelyek általában a települések szélén helyezkedtek el, éppen a tevékenység tűzveszélyessége miatt. A fogó a falvakban 14. századtól általánossá váló kovácsműhelyek egyik fontos, szükséges szerszáma volt. A kovácsműhelyek berendezéséről és szerszámaiból főként leírások és ábrázolások nyomán alkothatunk képet. Szójegyzékek alapján tudjuk, hogy egy kovácsműhelyben üllő, verő, fogó és a patkolás szerszámai voltak, de kisebb szerszámokat, mint köszörűt és érvágót is említenek. Különösen fontosak a 16. századi várak kovácsműhelyeinek leírásai, amelyek segítenek egy falusi kovácsműhely leírásában. A mezőváros intenzív terepbejárása során bár megfigyeltünk olyan részt, ahol nagyobb mennyiségben került elő vassalak, de ásatás nélkül nem lehet egy műhely helyét bizonyítani. (kép: kovácsműhely) Az általunk talált fogó kis mérete miatt szokványos harapófogó. A kovácsok által használt tűzifogók igen nagy méretűek, hosszú szárral és széles, erős fogófejjel. A lovak patkolásánál használt szarucsípőfogók kisebb, közepes méretűek, fejük éles vágóéllel záródik. Az etei csípőfogón ezektől sokkal kisebb méretű. A keskeny fejrész vágóéle még ma is rendkívül éles, ugyanakkor a rövid szár kisebb erőkifejtést tett lehetővé. Az etei csípőfogó minden technikai paramétere finomabb munkavégzésre utal. Ez az eszköz lakatosszerkezetek készítésére, javítására is alkalmas volt. Mindez nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy a középkori kovácsok tevékenysége rendkívül szerteágazó volt.   Felhasznált irodalom Miklós, Zsuzsa: Spätmittelalterliches Eisendepot aus dem mittelalterlichen Marktflecken Decs–Ete. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 56 (2005) 279–310. Szabó György: A falusi kovács a XV–XVI. században. Folia Archaeologica VI (1954) 123–145. Vizi Márta: Zsuzsa Miklós (1948–2014). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 66 (2015) 249–260.   Szöveg: Vizi Márta Restaurátor: Künsztler Tamás Fotó: Retkes Tamás Grafika: Vicze László  

• 
• 
•