Középkori körmeneti kereszt bronz korpusza   Régészeti gyűjtemény, gyarapodási napló száma: 2016-222. Méret: 10,7×10,1×1,8 cm Lelőhely: Tamási–Likas-hegyi-tisztás   Torma István (1940–2018) emlékére   Leírás: a keresztre szegezett, halott Krisztus feje kissé megdöntve jobbra hajlik, szemei csukva, hosszú tincsekből álló haja a fejtetőn kettéválasztva, a halántékon a fület is teljesen eltakarja. A homlokon ferde rovátkákkal jelzett fonott töviskoszorú. A bajuszt sűrűn bevésett függőleges és ferde vonalak jelzik, a szakállt néhány ritkábban bevésett vonal. A karok vízszintesen nyújtva, könyékben alig behajlítva. A nyitott bal tenyér közepén 0,7 cm hosszú, 0,2 cm széles szegecs, a hüvelykujj előre áll. A jobb tenyeret ugyanígy ábrázolták, de a szegecslyuknál a tenyér letörött, az ujjak hiányoznak. A felsőtest enyhén jobbra dől, a test kissé megcsavarodik. A mellbimbókat és a köldököt pontkör jeleníti meg. A mellbimbók között hosszú, vízszintes mélyedés jelképezi a felső bordákat, a bal oldalon hét, a jobb oldalon pedig öt, egyre rövidülő mélyedés a többit. A bal oldalra aláhulló ágyékkötőt középen széles, vízszintes redőkkel ábrázolták, a jobb térd felett és a derék bal oldalán ellenben ferde sávokkal. A jobb lábfej a balra helyezve. A lábfejeket egy felül elkalapált, 1,6 cm hosszú, 0,2 cm széles szögecs fogja össze, vége 0,3 cm hosszan nyúlik túl a bal talpon. A lábujjakat apró bevágások jelzik. A fej és a végtagok tömörek, a törzs belül üreges. A szögecsek hossza alapján a korpuszt egy kb. 0,2 cm vastag lemezkereszthez erősítették hozzá. A román kori korpuszok gyakran elnagyolt, frontális ábrázolásaihoz képest a jól kidolgozott, arányosan és élethűen megformált tamási korpusz inkább gótikus jegyeket mutat: a halott Krisztust előrebukó fejjel, egymásra helyezett, egyetlen szöggel átütött lábfejekkel, enyhén megcsavarodó testtel jeleníti meg. Ábrázolásának legközelebbi analógiája a hazai anyagból egy francia eredetű, a 14. század közepére keltezett, Szabolcs megyéből előkerült korpusz (2. kép), a törzs pontkörös díszítése, illetve a bordák ábrázolása ugyanakkor egy a Nemzeti Múzeumban őrzött, a 13. század végére keltezett, de frontális ábrázolású korpuszéval rokon (3. kép). A tamási korpuszt a fentiek alapján talán a 13. század végére, a 14. század első felére keltezhetjük. A korpusz egy oltáron álló és esetleg körmenetek alkalmával is használt, kettős funkciójú – az oltáron kereszttalpon álló, körmenetben pedig rúdon hordozott – kereszt része lehetett. A körmeneti és oltárkereszteket a 11. századtól kezdve használták, és a 14. században mentek ki a divatból. A tárgy funkciója ismeretében meglepő a lelőhelye, hiszen ezek a tárgyak általában elpusztult középkori templomok környékén bukkannak fel. Megyénkből középkori keresztekhez tartozó korpuszok vagy azok töredékei kerültek elő Dombóvár–Tüskepusztán, ahol a középkori Ábrahám ciszterci apátsága állt, Decs–Ete középkori templomának feltárásánál (a kereszttel együtt), valamint Pálfa–Téglás-dűlőben, a középkori Apor falu apátsága helyén, de a gyönki és a tengelici korpuszok is bizonyára elpusztult templomokhoz köthetők. Tamási határának déli részében, a Gyulaji-erdőben található a Likas-hegy, amely a török hódoltság elején elpusztult Kospa falu szélén állt. Nevét a hegybe vájt, többágú, több tíz méter hosszú, pinceszerű járatrendszerről kapta, amelyet a 19–20. században számos leírás említ. A szájhagyomány szerint a barlangot a közeli Kospa falu népe menedékhelyként használta a tatárok vagy a törökök elől, mások szerint szerzetesek lakóhelye vagy rablók búvóhelye volt. Mivel a löszüreg szája már beomlott, korának megállapításhoz csak a löszbarlang ásásakor kihordott földből képzett teraszt vizsgálhattuk át (4. kép). A fémdetektoros kutatás során előkerült leleteknek köszönhetően sikerült igazolni, hogy az objektumot legkésőbb a 12. század végén már használták. Eredetileg talán pincének ásták, de a hódoltság idején némi átalakítással valóban menedéket nyújthatott a helybelieknek, a bronzkorpusz – és a földteraszon talált egyéb, egyházi vonatkozású tárgyak – alapján pedig az is elképzelhető, hogy a helyi hagyománnyal összhangban a falu elnéptelenedése után, a 17–18. században talán meghúzódhattak benne remeték is. A korpusszal együtt előkerült egyéb leletanyag és a lelőhely további kutatása egyszer talán választ ad a felmerülő kérdésekre.   Felhasznált irodalom K. Németh András: A likas-hegyi járatrendszer. In: ugyanő: Haza a múltban. Szemelvények Tamási újkori történetéből. Tamási 2012, 8–10. (Tamási örökség III.) K. Németh András: Likas-hegy, Török-lik, Barátok pincéje. Löszbe vájt középkori „likak” Tolna megyében. In: Történeti táj–tájrégészet. Eredmények és perspektívák a magyarországi tájrégészeti kutatásban. Absztrakt kötet. 2017. november 6–7. Szerk. Zatykó Csilla – Szilágyi Magdolna – Szabó Máté. Bp. 2017, 24–25. Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség emlékei Magyarországon. Bp. 1979. Lovag, Zsuzsa: Mittelalterliche Bronzegegenstände des Ungarischsen Nationalmuseums. Bp. 1999. (Catalogici Musei Nationalis Hungarici. Seria Archaeologica 3.) Torma, István: Mittelalterliche Ackerfeld-Spuren im Wald von Tamási (Komitat Tolna). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 39 (1981) 245–256. K. Németh András   Restaurátor: Tövisháti András Fotó: Retkes Tamás Grafika: Vicze László            

• 
• 
• 
•