Hónap műtárgya január Miklósi. M. Ödön: Mészöly Miklós szüleinek portréi, 1930 Papír, pasztell, 45 X 65 cm Mészöly-letét 2496, 2497   Miklósi M. Ödön szekszárdi festőművész rajzolta meg Mészöly Miklós szüleinek, Molnár Sándornak (1881–1947) és Molnár Sándorné Szászy Jolánnak (1898–1983) portréit. (Az író Molnár Miklós néven született, 1947-től használta apai nagyanyja családnevét írói névként.) Miklósi M. (Mutschenbacher) Ödön (1881−1942) szekszárdi festőművész. Először az Iparművészeti Iskolában tanult másfél évig, majd Vajda Zsigmond festőművésznél képezte magát. 1903-ban iratkozott be az Országos Magyar Királyi Mintarajztanodába és Rajztanárképezdébe, ahol többek között Zemplényi Tivadar, Tardos Krenner Viktor voltak a tanárai. Tehetsége hamar megmutatkozott, több iskolai díjat és ösztöndíjat is nyert. Másodéves korától állított ki a Műcsarnok tárlatain. 1908-ban fejezte be tanulmányait, utána ismét Szekszárdon élt. 1913–14-ben olaszországi tanulmányutat tett. 1922-ben meghívták Hollandiába, ahol nagy sikert aratott festményeivel. Több jelentős Tolna megyei személyiség reprezentatív portréját készítette el a vármegye és a városháza számára. Ezek közös jellemzője a szokatlanul erőteljes színvilág. Az arcképfestészet realista hagyományát követte a személy ábrázolásában és beállításában, ugyanakkor harsogó színekkel jelenítette meg a környezetet és a hátteret. A város számos lakójáról rajzolt arcképet, tehetős polgárokról és szegény emberekről egyaránt. Ezeket a pasztellrajzokat finom, harmonikus színvilág jellemzi. A modellek személyiségét is érzékletesen bemutató portrék Miklósi emberábrázoló tehetségéről árulkodnak. Molnár Sándor és felesége portréja 1930-ban készült. A férfi arcképe az aláírás tanúsága szerint augusztusban a Benedek-völgyben, valószínűleg a Molnár-tanyán készült. A rajz kidolgozottsága, finom részletei, arra utalnak, hogy a festő műtermében készítette el a rajz végleges változatát. A sárga felöltős és kalapos férfi portréjának leghatásosabb részlete a férfi kissé melankolikus tekintete. Molnárné Szászy Jolán arcképén is a szem, a tekintet a domináns. A divatos frizurájú, sötét hajú asszony hatalmas kék szemei mosolytalanul, szinte riadtan néznek a szemlélőre. Fedetlen vállát és mellkasát légiesen gomolygó, fehér, áttetsző muszlin borítja. A kendő jobb oldalát két rózsa látható, alóla pedig átsejlik kék ruhájának keskeny sávja.   Molnár Sándor, Mészöly édesapja, 1888. április 8-án született, Molnár Sándor madocsai lelkész és Mészöly Hermina gyermekeként. 1906-ban érettségizett a Szekszárdi Állami Főgimnáziumban, 1910-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1910 őszén önkéntesként vonult be a haditengerészethez, 1910–11-ben Pólán kapott tiszti képzést. 1913-ban a Zenta cirkálón zászlósként szolgált. 1914 tavaszán már a Szekszárd-bátai ármentesítő és belvízszabályozó társulat mérnökeként dolgozott. 1914 novemberétől önként vállalta a városi mérnök helyettesítését, közel négy éven át nyújtott segítséget a jéggyár és a villanytelep működtetéséhez. 1919 decemberében választották meg az ármentesítő társulat főmérnökévé, 1920-ban igazgató-főmérnöki kinevezést kapott. Munkáját lelkiismeretesen végezte, szakmai tudása elismertséget szerzett számára. Mint igazgató főmérnöknek egyre több lett a társadalmi kötelezettsége és tisztsége, különböző szervezetek nevezték ki választmányi-, vagy felügyelőbizottsági taggá. 1922-ben a Szekszárdi Református Olvasókör választmányi tagja lett. 1912-től tagja, majd 1924-től több éven át háznagya volt a Szekszárdi Kaszinónak. 1922-ben segítette a Turul Sport Egylet megalakulását, majd 1932-ban az utód szervezet „boxoló” szakosztályának alapító elnöke lett. 1930-tól néhány évig a Szekszárdi Dalárda alelnöke is volt. Az 1938-ban megalakult Légvédelmi Liga tanácstagja és működésének lelkes szervezője volt. Szenvedélyes vadászként a húszas évek közepétől évente vett részt a szekszárdi elit számára rendezett körvadászatokon. Molnár Sándor 1917 novemberében jegyzete el Szászy Jolánt, Szászy Endre neves szekszárdi ügyvéd és Stepke Mária legidősebb lányát. Jolán 1898. július 20-án született, tanulmányait a szekszárdi Polgári Leányiskolában végezte. Tehetséges zongoristaként többször lépett fel az iskolai ünnepélyeken, az volt a vágya, hogy zongoraművész lesz. Molnár Sándor és Szászy Jolán 1918 júniusában házasodtak össze a szekszárdi református templomban. Első gyermekük, Dénes, 1919-ben, Miklós pedig 1921-ben született. Sándor és Jolán házassága az 1930-as években megromlott. „A fiatalasszony már azokban az években boldogtalan, a repülésből és álomból semmi nem lett; a kiismerhetetlenül hallgatag, kétségbeejtő predesztinációt sugárzó férfi biztos támaszként magasodik mellette, mint a védtelen rejtőzés kálvinizmusa. Hab és jéghegy parabolája.” − írta Mészöly Anyasirató című novellájában. Szöveg: Lovas Csilla Fotó: Retkes Tamás      

• 
•