Hónap műtárgya május   Gróf Apponyi Sándor köszönőlevele dr. Kiss Istvánnak, 1915   Újkortörténeti gyűjtemény, gyarapodási napló száma: 11/2021.   A Múzeumi Világnap hónapjában és múzeumunk Wosinsky Mór-névfelvételének évfordulóján intézményünk másik, alapítójaként tekintett személyiségére, gróf Apponyi Sándorra emlékezünk.   Endreffyné Takács Mária, a simontornyai Vármúzeum nyugalmazott igazgatója 2020 őszén több, dr. Kiss István simontornyai helytörténészhez köthető dokumentumot adott át a Wosinsky Mór Megyei Múzeumnak.Az iratokat 1976-ban kapta ifjabb dr. Kiss Istvántól Budapesten. Az átadott anyagban levelezés és régi iratok, okmányok, térképek szerepelnek.   A dr. Kiss Istvánnak szóló és részben általa írt levelek között szerepel gróf Apponyi Sándor köszönőlevele, borítékkal együtt. Szövege a következő. „Lengyel 1915 VI/17. Igen tisztelt Uram, nagyon szépen köszönöm a »Simontornyai vár története« című tanulmányának szíves megküldését – már olvastam volt a »Tolnavármegyé«ben, nagyon érdekelt, és örülök, hogy könyvalakban is bírom. Szívélyes üdvözlettel tisztelője Apponyi Sándor.”A borítékot Apponyi saját kézzel címezte meg.A levelet a postabélyegzők szerint június 18-án adták fel és 19-én érkezett meg Simontornyára. A boríték és levélpapír a mélynyomott rész alapján Teichner Gyula budapesti papír- és írószerkereskedő terméke. A papír és boríték alsó sarkához közel szakadás figyelhető meg. Egy másik, hasonló módon kiszakadt, átadott iratra ifj. dr. Kiss feljegyezte, hogy 1944–1945-ben, a front alatt az íróasztal fiókjában szilánktól sérült. Ez alapján valószínűsíthető, hogy Apponyi levele is ekkor rongálódott meg.   A levél címzettje a helytörténeti kutatásban közismert személy, dr. Kiss István (1861–1954) simontornyai orvos. A sárszentlőrinci születésű dr. Kiss István középiskoláit Bonyhádon és Budapesten, az evangélikus főgimnáziumban végezte el. Dr. Lehr Albert nyelvész-akadémikus tanítványa volt, osztálytársa és barátja Kozma Andor költőnek. 1885-től látta el Simontornyán a körorvosi teendőket. Egyetlen gyermeke, ifjabb dr. Kiss István (1896–1978) örökölte hivatását és simontornyai orvosi praxisát, melyet az 1950-es évek végéig látott el. Idősebb dr. Kiss István 1938-ban jelentette meg addigi összegző munkásságát Simontornya krónikája címen. Ennek bevezetőjében írta, hogy több, mint ötven éve lakik Simontornyán és a kezdettől igyekezett minden helyi vonatkozású történeti adatot összegyűjteni Kammerer Ernő középkortörténész-politikus bíztatására. Első összegzésének megjelentetésére egy felolvasás adott alkalmat. 1915. február 10-én olvasta fel művét a helyben állomásozó XII. huszárezred tiszti kaszinójában, mely igen sikeres lehetett. A bemutatott levélben Apponyi hivatkozik a Tolnavármegyében megjelent dr. Kiss István-féle írásra. A Tolnavármegye és a közérdek című hetilap 1892–1918 között jelent meg, a lap 16–18. számainak címlapján 1915. február 25. és március 4. között folytatásokban lényegében teljesen leközölték a helytörténész előadását. Az ajándékba küldött kis füzet további sorsáról nincs adatunk. Apponyi Sándor könyvtára végrendeleti úton a mai Országos Széchenyi Könyvtárba (OSzK) jutott, önálló külön részlege a Hungarica gyűjteményt is tartalmazó Bibliotheca Apponyiana. Egyéb könyvei talán az OSzK különböző gyűjteményébe kerültek. 218011-es leltári számon minden esetre őríznek ebből a kiadványból egy példányt, mely az egykori ajándék is lehet. Apponyi Sándor és Kiss István ismertsége sokkal régebbre datálódik. A régészet iránt érdeklődő körorvos a Szekszárd vidéke című hetilap 1889. május 30-i számában írt Két nap Lengyelen címmel egy tárcát. Május 20-án egy jeles tudóstársasághoz (mások mellett Pulszky Ferenc, Fröhlich Róbert, Pósta Béla) csapódva látogatta meg Lengyelen Apponyi Sándort és Aparon Wosinsky Mórt.   Gróf Apponyi Sándor (1844–1925) lengyeli birtokost elsősorban híres bibliofilként tartja számon az utókor. Párizsban született, gyermekéveit külföldön töltötte, apja, nagyapja diplomataként szolgálta hazáját. Családi hagyományt folytatva maga is tudós könyvgyűjtővé vált. Édesapja halálát követően 1876-ban telepedett le birtokainak központjába, a családi kastélyt felújíttatta. Felkarolta a pályakezdő Wosinsky Mórt, aki első ásatásait Lengyel környékén, a legismertebbet pedig éppen a késő neolit kultúra felfedező lelőhelyévé vált lengyeli Sáncon folytatta éveken át. Kettejük a majdani szekszárdi múzeum számára felajánlott régészeti műtárgyai képezték Tolnavármegye Múzeuma gyűjteményének magját.   Szöveg: Ódor János Gábor Fotó: Retkes Tamás   Irodalom Kiss István: A simontornyaivár rövid története. Szekszárd 1915. Kiss István: Simontornya krónikája. Simontornya 1938. Salgó Ágnes: Gróf Apponyi Sándor. In: Gyűjtők és gyűjtemények. A Nemzeti Könyvtár gyűjteményes kincsei és történetük. Budapest 2009, 116–131. Soltész Erzsébet: Apponyi Sándor Hungarica-gyűjteménye és katalógusa. In: Magyarország és Európa az Apponyi-gyűjtemény tükrében. Szerk. W. Salgó Ágnes. Budapest 1995, 17–23. Tóthné Unghy Ilona: A krónikaíró dr. Kiss István élete és munkássága. Simontornya 2004.              

• 
• 
• 
• 
• 
• 
•