Reklámóra Koszorú Béla szekszárdi órásmester üzletéből

Újkortörténeti tárgyi gyűjtemény, leltári szám: 2024.1.25.

Mérete: 50 cm

Leírás: Nagyméretű, 50 cm átmérőjű reklámóra. Az eredetileg elektro-pneumatikus faliórát az 1940-es évek közepén id. Koszorú Béla alakította át – a hátlapján felhúzó kulccsal működő – mechanikus járószerkezetté. Az utólag többször átfestett frontális órafelületen, fehér számlapon fekete arab számok, illetve az Elektronom felirat olvasható. Az idő múlását két fekete mutató jelezte. Az óraszerkezet – amely évtizedekig a két generációs szekszárdi „Koszorú órás” üzletének kirakatában állt – 2023 őszén ajándékozás révén került a múzeum újkortörténeti gyűjteményébe, ifj. Koszorú Béla szekszárdi órás-ékszerész adományozásának köszönhetően.

A hetvenhét évig folyamatosan működő műhely megalapítása – a szekszárdi iparoscsaládból származó – id. Koszorú Béla (1920–1989) nevéhez kötődik. Amikor azonban a mester önálló órásiparos vállalkozását megindította, a családban már volt hagyománya az órásmesterségnek. Édesanyja mindkét testvére a szakmában dolgozott, Tóth Jánosnak Szekszárdon, Tóth Endrének pedig Tolnán volt óra-ékszer kereskedése a 20. század elején.

Az úri szakmának számító órásmesterség alapjait id. Koszorú Béla a nagybátyja, Tóth János szekszárdi üzletében sajátította el, ahol a polgári iskola négy osztálya után 15 évesen (1935) kezdte meg tanoncéveit. Innen került Pécsre, ahol néhány évig az Irgalmasok utcájában működő Futász János órásmester műhelyében dolgozott. Mesterlevelét is itt, Pécsen szerezte meg az 1940-es évek elején.

A II. világháború nehéz éveit követően szülővárosában, Szekszárdon önálló kisiparos, órás-ékszerész lett. Műhelyét a Rákóczi utca és a Mátyás király utca sarkán álló egyszintes épületben nyitotta meg 1946-ban. Az üzletre a bejárat felett festett cégtábla hívta fel az arra járók figyelmét KOSZORÚ BÉLA ÓRÁS felirattal. A kirakatban álló nagyméretű óra a járókelők időbeli tájékozódását segítve, ugyancsak az ott működő órásműhely reklámozására szolgált. Kereskedésében az első néhány évben nemcsak órákat árult és javított, hanem arany és ezüst ékszereket is.

Üzletét a magyarországi óra- és ékszerboltokhoz hasonlóan 1950-ben államosították, ellenszolgáltatás nélkül elkobozva kereskedéséből a teljes nemesfém árukészletet. A pártállam idején a saját lakásán folytatva működését, órajavítással, illetve óraszíjak árusításával foglalkozott. Hirdetései alkalmanként a Tolna Megyei Népújság hasábjain is megjelentek. „Legújabb kiadású órák, márkás és antik órák szakszerű javítása jótállással” – olvashatjuk a korabeli sajtó 1970. áprilisi lapszámában.

A lebontásra ítélt Rákóczi utcai épületből 1977 nyarán költöztette üzletét az Arany János utca 7. szám alá. Majd tíz évvel később, 1987 nyarán került át műhelye Szekszárd főutcájára, a Széchenyi utca 40. alagsorában kialakított üzlethelyiségbe.

A mesterséget idővel fia, ifj. Koszorú Béla is elsajátította, gyermekként belenevelődve a szakmába. Az órás képesítés (1969) megszerzése után, néhány évig hivatalosan, mint besegítő családtag dolgozott édesapja műhelyében (1971–1975). Bár ezt követően előbb a szekszárdi műszergyárban, majd a (BHG) Híradástechnikai Vállalat helyi üzemében helyezkedett el, az órásszakma gyakorlását azonban sosem adta fel. Munka mellett, másodállásban, édesapja műhelyében továbbra is foglalkozott órajavítással, annak vezetését 1989-ben vette át.

Időközben az órásszakma is nagy átalakuláson ment át. A rendszerváltás után az üzlet profilja, tevékenységi köre fokozatosan bővült. A javítási munkálatok mellett egyre nagyobb számban forgalmazott, illetve adott is el órákat, majd az ékszerész képesítést is megszerezve már arany és ezüst ékszerek árusításával is foglalkozott kereskedésében.

Koszorú Béla 2008-as nyugdíjba vonulását követően az üzlet vezetését még évekig felesége, Koszorú Györgyi (született Ősi Györgyi) vitte tovább, ásványékszerek készítésével gyarapítva az óra-ékszer kereskedés árukínálatát. A kényesebb munkákat, javításokat azonban továbbra is férje végezte – ahogyan ő vallotta – „otthoni ügyeletből”. A szakma feladásáról, a városban mindenki által ismert órásüzlet bezárásáról végül 2023 őszén döntött.

A nagyméretű reklámóra az üzlet alapításától 1987-ig – az Arany János utcai műhely felszámolásáig – állt a kirakatban. Jelenleg a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum Újkortörténeti gyűjteményét gazdagítja. Bár az idő mérésére, az idő múlásának jelzésére már nem alkalmas, mégis egy helyi órásműhely múltjának emlékét őrzi az utókor számára.

Szöveg: T. Konkoly Lilla

Restaurálta: Mohr Szilvia

Fotó: Retkes Tamás

Felhasznált irodalom

B. Horváth Csilla: Mozaikok a pécsi kisipar történetéből az 1930-as években. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) [1977] 149–169.

B. Horváth Csilla: A Múzeum helytörténeti gyűjteményében lévő, Pécset ábrázoló képes levelezőlapok, V. Irgalmasok utcája, Kossuth (Majláth) tér. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38. (1993) [1994] 138–159.

Tolna Megyei Népújság (1970–1989)

Ifj. Koszorú Béla órás-ékszerésszel készített interjú (2024. április 25.)