Tolna török kori fürdője

2024. augusztus közepén Mozbacher Zoltán Varga Mihály tolnai helytörténészen keresztül arról értesítette a Wosinsky Mór Múzeumot, hogy Tolnán, a Malom utca 51. szám alatti ház telkén középkorinak tűnő alapfal bukkant elő. A telken végzett mentő feltárás eredményeként bebizonyosodott, hogy az egykori épület a 16. században épült törökfürdő maradványaival azonos. Az ásatást a szekszárdi múzeum munkatársai végezték Ódor János Gábor vezetésével és a telektulajdonos hathatós és anyagi támogatásával. Öt szondát mélyítettünk a területen és felmértük az egykori épület szomszédos telkekre is kiterjedő részeit.

Egy átlagos törökfürdőnek, amilyen a tolnai is, több helyisége volt: előtér (öltöző), langyos helyiség (kisméretű átmeneti terem, ami már vizes helyiség volt), forró helyiség (ez volt a fürdő központja), mellékhelyiség (WC-k, bizonyos értelemben valóban vízöblítéssel) és raktár a faszén és a víz tárolására. A most feltárt területen a törökfürdő forró helyiség része üzemelt. Az egykori terem alapjai mellett a fűtőtérben épített és padló tartására szolgáló belső pillérek és részben felmenő falak is megmaradtak, az eredeti festéssel, ajtónyílással és az épület kupolát tartó pilléreinek nyomával. A falban eredeti helyzetében megmaradt korabeli, agyagból készült, belülről zöldmázas festékkel bevont vízvezetéket, szellőzőcsatornákat és a falak és a vízvezeték fűtésére is szolgáló füstelvezető nyílásokat találtunk.

A feltárás leglátványosabb része az a pillérsor, ami egy alacsony belmagasságú alagsorban áll. Itt faszén vagy fa égetésével hevítették fel a felette lévő, szabályos mészkőlapokkal burkolt forró helyiség padlóját. A forró helyiség oldalfalán lévő csorgó kutaknál történt a mosdás, két oldalt piszkei vörös mészkőből készített ülőke húzódhatott végig. A forró padlóra kerülő víz révén képződött a gőz, ami megadta a fürdő jellegét. A törökfürdők nagy része gőzfürdő jellegű volt, tehát leginkább egy mosdókagylókkal ellátott szaunához hasonlíthatott. A forró padlón nem lehetett mezítláb tartózkodni, ezért vastag talpú fapapucsokat húztak használói. A forró helyiség padlója általában lejtett, és az összegyűjtött vizet a mellékhelyiségen vezették át, annak tisztítására is használták, ami aztán meredek partoldalon keresztül az utcára, a Duna ártere felé távozhatott.

A fürdő Szokollu Musztafa budai pasa alapítványa keretében működött, amely a hódoltság területén több településen is építtetett fürdőket és karavánszerájokat. A létesítményt fizetség ellenében lehetett használni, tehát gazdasági vállalkozás volt, de közéleti helyszínként is szolgált, a mai szaunák mintájára, elsősorban a muszlim vallású lakosok és átutazók számára. Írott források szerint az 1560-as években döntöttek felépítéséről és az 1570-es évek elején épült fel. A vármegyében Tolna az egyetlen, Magyarországon pedig a hetedik település, ahol előbukkant törökök által épített fürdőépület. A fürdő maradványai a most megkutatott területen kívül további három szomszédos ingatlan alatt húzódnak. Ezek közül az egyik egy üres telek, a másik egy lakatlan épület, a harmadik egy lakott családi ház

A törökfürdő maradványainak megtalálása óta eltelt időszakban sok civil érdeklődő nézte meg a romokat. Török korral foglalkozó történészek és régészek, műemléki szakmérnökök mellett statikus szakember is járt a helyszínen, a romok vízelvezetésével és a fagymentesítéssel kapcsolatban. A meglevő falakat téliesíteni kell, egyes feltárt részeket átmenetileg be kell temetni, amíg el nem dől a törökfürdő sorsa. Ha nem sikerül megoldást találni a hasznosításra, akkor teljesen vissza kell majd temetni a feltárt romokat, a megmaradt felmenő falak hosszú távú megőrzése érdekében. Az egykori épület, mely a török idők végéig működhetett fürdőként, és megsérülhetett a 15 éves háborúban, még a 19. század első felében is állt és lakóépületként működhetett tovább. A fürdő alsó, fűtőhelyisége a feltárt leletanyag alapján a török időszak végén tömedékelődött el. A kutatások megállapították, hogy végső pusztulását egy statikai probléma okozhatta, melynek következtében kidőlt az északi fala, ezt követően az egykori helyiségeire épülhettek fel a ma is ismert, kisméretű házakat, megőrizve és felhasználva az egykori régi épület közfalait. A török fürdő amellett, hogy országosan is rendkívül ritka és jó állapotban maradtak meg részei, Tolna város legrégibb, 450 esztendeje épített, felmenő fallal rendelkező épületének maradványai, tehát helytörténeti szempontból is kiemelkedően fontos a védelmük. Bemutatóhelyként turisztikai látványosságként szolgálhat a Domboriba vezető bicikliút szomszédságában és a Selyemgyártól északra eső Holt-Duna szakasz rehabilitációjában is fontos szerepet játszhat.

Az épületmaradvány régészeti- és műemléki levédése folyamatban van. A Kormányhivatal remélhetőleg a közeljövőben összehívja az érintett telektulajdonosok mellett a helyi Önkormányzatot és a szakmai szervezetek (elsősorban múzeum) képviselőit az épületmaradvány további sorsának rendezése és az esetleges további feltárással, illetve a lelet későbbi bemutathatósága érdekében.

Ódor János Gábor