Nyolcszögletű hasáb alakú keleti eredetű vasbuzogány Tamási-Kosbáról

Lelőhely: Tamási-Kosba

Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 2025.45.1.

Méret: teljes hosszúság: 8,6 cm; legnagyobb átmérő: fej: 4,0 cm, peremgyűrű: 2,8 cm, köpű: 2,6 cm; súly: 204,5 gramm

Restaurálta: Künsztler Gábor Tamás

Vasból készült, nyolcszögletű hasáb alakú, peremgyűrűvel és köpűvel ellátott buzogány. A buzogányfej a felső vége felé folyamatosan szélesedik, nyolc darab, alulról felfelé alig szélesedő, enyhén homorú felületű síklap határolja. Az egyenesen álló peremgyűrű átmetszete is nyolcszögletű. A peremgyűrű töve és a buzogányfej teteje között enyhén domború átmenet található. A buzogányfej alsó részén határozott perem van a kerek átmetszetű köpűnyúlvány fölött, amely lefelé enyhén keskenyedik. A nyéllyuk a buzogány belsejében teljes hosszúságban végigfut.

A Tamási határában fekvő, az 1540-es években elpusztult középkori Kospa (ma dűlőnévként Kosba) falu már számos különleges régészeti jelenséggel és lelettel örvendeztette meg a kutatókat. Itt mutattak ki először hazánkban középkori szántóföldparcellákat, löszbe vájt, török kori búvólyukakat, újabban pedig egy egész 15–16. századi szőlőhegy nyomát is megtaláltuk a határában, az elpusztult pinceépületek helyével, de került elő itt már kiegyenesített, fegyverként használt késő középkori sarló is. 2020-ban a falu helyének szélén, az egykori szőlőhegy felé induló, erősen bevágódott egykori mélyút felső peremén Kántor Miklós múzeumbarát egy ritka, hasáb alakú vasbuzogányt talált.

A nyolcszögletű hasáb alakú vasbuzogányok párhuzamait a szeldzsuk törökök emlékanyagában és a hozzájuk kapcsolható ábrázolásokon mutatta ki a tárgytípust részletesen elemző Boldog Zoltán. E ritka fegyverfajta sokáig ismeretlen volt a hazai régészeti emlékanyagban. Első, hitelesen feltárt példányukat másfél évtizede a muhi csatatér közeléből, a csatához köthető könnyűlovas sírjából közölték, majd az M6-os autópálya megelőző feltárása során, Dunaföldvár határában egy, a tatárjárás során elpusztult településen is előkerült egy hasonló buzogány, egy verem betöltésében, a legyilkolt emberek maradványai mellett. Nemrég a tárgytípus egy újabb darabját a tatárok által elpusztított Tázlár temploma körül kiépített hármas árokrendszer középső tagjában találták meg. A fentieken kívül pontosabb lelőkörülmények nélkül Egerből is ismerünk egy példányt.

Mivel hasonló tárgyakat Magyarországról eddig hiteles feltárásokból kizárólag a tatárjárással kapcsolatos lelőhelyekről közöltek, ezért megengedhető a feltételezés, hogy a Tamási-Kosbán előkerült hasáb alakú vasbuzogányt is e tragikus eseményhez kössük. A tatárjárás régészeti nyomai eddig csak ritkán kerültek elő a környéken, ám tárgyunk a pár kilométerre fekvő Nagykónyi határában 1949-ben előkerült, friesachi denárokat tartalmazó éremlelettel együtt talán már jelezhet egy, a Koppány-patak völgyét érő mongol támadást.

Felhasznált irodalom

Boldog Zoltán: A prismatic mace-head from Dunaföldvár from the time of the Mongol Invasion. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 63 (2012) 181–196.

Kovács S. Tibor: Maces, War-hammers and Topors from Hungarian Collections. Budapest 2016.

Gallina Zsolt – Gulyás Gyöngyi – Pánya István – Rosta Szabolcs: Tatárjárás és újjászületés Tázláron. Az ostrom és ellenállás lehetséges rekonstrukciója. Ephemeris Hungarologica 2024/1. 19–50.

Pusztai Tamás: Könnyűlovas harcos sírja a muhi csatából. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica XII (2011) 629–640.

Szilágyi Magdolna – Serlegi Gábor: Nád közé bújtak...? Egy a tatárjárás során elpusztult település maradványai Dunaföldvár határában. In: „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei. Tanulmányok Pálóczi Horváth András 70. születésnapja tiszteletére. Szerk. Rosta Szabolcs – V. Székely György. Kecskemét 2014, 127–140.

K. Németh András

Fotó: Retkes Tamás