Hónap Műtárgya 2025. július

Ereklyetartó mellkereszt a tamási római katolikus templom kertjéből

Lelőhely: Tamási-Római katolikus templom, kert

Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 2025.50.13.

Méretek: magasság: 7,5 cm; szélesség: 5,7 cm; vastagság: 0,7 cm; fed- és hátlap vastagsága: 0,1 cm; függesztőfül: 0,3×0,5 cm; karika átmérője: 0,8 cm; láncszem hosszúsága: 2,3 cm

18–19. századi, bronzból készült, karéjos végekkel kialakított, felső részén függesztőfüllel, benne karikával és kétrét hajtott sodrott bronzhuzaldarabokból csavart lánccal ellátott mellkereszt. Hátlapja rá van forrasztva, a felső csapszegekkel volt rögzítve, hogy kinyitható legyen. Belső része üreges, különböző ereklyék tárolására alkalmas. Fedlapján díszítés látható: a tárgy felső részén bekarcolt, alul pontsoros növényi ornamentika a karéjos végeken. Középen forrasztás nyomai, melyek feltehetően egy kisebb plasztikát rögzítettek. Restauráláskor, a felnyitást követően szövetmaradványokat találtunk a tárgyban.

2022 végétől majd egy éven keresztül zajlott a tamási római katolikus templom felújítása. A területen már a középkorban is állt templom, ezért régészeti szakfelügyeletre volt szükség, melyet K. Németh András, a Wosinsky Mór Múzeum régésze végzett. A felújítás során mind az épületen belül, mind a templom kertjében zajlottak földmunkák, melynek során nagyszámú, régészeti és újabb kori, főként vallási tárgy látott napvilágot. A szakmunka mellett lehetőség nyílt folyamatos műszeres leletfelderítésre, melyben Kántor Miklós múzeumbarát önkéntes vállalt oroszlánrészt. Ennek köszönhetően került elő az alábbi, hónap műtárgyának választott ereklyetartó mellkereszt a templom kertjéből.

A kereszt, mint liturgikus szimbólum Krisztus keresztre feszítésére utal. Az ókorban nyakláncon, zsinóron, nyakban hordott amulettként szolgált. A római szabadok gyermekei aranyérméket, a szegényebbek egyéb anyagokból készült másolatokat viseltek. A szokást a keresztények átalakítva – kereszt-, hal-, szív motívum Krisztus és Mária monogrammal –magukévá tették. Keleten, a bizánci és a kopt liturgiában már a 6. század elejétől ismerjük használatát, a 7. században a papok mellkeresztként (enkolpion) is hordták egyes területeken, nyugaton a 8. századtól terjedt el általánosan a feszület képe. Belső részében ereklyéket, amuletteket őriztek, mint például a Szentföldről hozott föld, megszentelt apró kegytárgyak, vallási személyiségek testi maradványai, ruhái, használati tárgyai, melyek kultikus tiszteletben részesülnek.

Felhasznált irodalom

Guzsik Tamás, Szégyenfából megdicsőült jel (Gondolatok a kereszt-szimbolikáról). Architectura Hungariae I/4 (1999) 1–10.

Drpić, Ivan: The Enkolpion: Object, Agency, Self. Gesta 57/2 (2018) 197–224.

K. Németh András: A tamási római katolikus templom felújításának régészeti eredményei. In: 19. Tamási Kalendárium 2024. Szerk. Örményi János. [Tamási 2023] 175–177.

Szöveg: Vindus Melinda

Restaurálás: Tövisháti András

Fotó: Retkes Tamás