Apponyi Sándor és Wosinsky Mór öröksége. A szekszárdi múzeum 130 éve

Időszaki kiállítás

Apponyi Sándor bibliofil főúr és Wosinsky Mór apátplébános, régész 1895-ben a közel huszonötezer darabos régészeti gyűjteményeiket Tolna vármegyének ajándékozták, hogy létrejöhessen a vármegyei múzeum Szekszárdon. Wosinsky Mór lett a lelke a múzeum ügyének, elérte, hogy a múzeumalapítás és a múzeum gyarapítása mozgalommá váljon. Mindenféle rendű és rangú ember fontosnak érezte, hogy ajándékával hozzájáruljon a gyűjteményhez. A nemesurak földjükön talált régészeti emlékeket, becses régi könyveket, okleveleket adtak, a kisdiákok régi pénzeket. Számosan adományoztak régészeti tárgyakat, a cserépedénytől kezdve a lándzsahegyen át a sírkőig, a falusi közösségek népviseletüket, sokan pedig néprajzi tárgyakat és céhes emlékeket (ládát, korsót, oklevelet) juttattak a múzeumnak. A lányok, asszonyok régi és újabb hímzéseket, kézimunkákat, az iparosok műremekeiket ajánlották fel a nemes célra. Így amikor 1899-ben megnyílt a múzeum első kiállítása a gimnázium épületének nyolc osztálytermében, már több mint harminckétezer tárgyat mutattak be. Wosinsky Mór tisztán látta, hogy a múzeum csak önálló épületben nyerheti el végleges helyét. A múzeumépület megépítéséhez is megtalálta a forrásokat, és a korszak neves építészeit, a Herzog Fülöp és Schickedanz Albert párost kérte fel annak megtervezésére. A múzeumépület egy év alatt, 1900 augusztusa és 1901 júliusa között megépült Szekszárd szélén, a vásártérrel szemben. Az ország egyik első önálló múzeumépületének kiállításai 1902-ben nyíltak meg a nagyközönség előtt.

Az alapítás óta eltelt 130 év alatt tovább gyarapodott a gyűjtemény, jelenleg közel nyolcszázezer darabot számlál. Ahogy a kezdeteknél, úgy ma is, az igazgatótól a muzeológusokon, múzeumpedagógusokon és a restaurátorokon át a teremőrökig és a takarítókig, mindenki elkötelezett abban, hogy a múzeum Tolna vármegye örökségét gyűjtse, őrizze, feldolgozza és a nagyközönség számára bemutassa.

A Wosinsky Mór Múzeum számára fontos a fenntartó, Szekszárd Megyei Jogú Város támogatása, emellett egyének és különféle közösségek megnyerése a múzeum értékőrző és értékteremtő munkájához. Ahogy a kezdetekben a múzeumegylet több száz tagja segítette a múzeum működését, ma is vannak elkötelezett hívei a múzeumnak: egyének, akik műtárgyak ajándékozásával gyarapítják a múzeum anyagát, egyesületek, csoportok, akik tevékenységükkel támogatják az intézményt.

A kiállítás célja, hogy tisztelegjen az alapítók, Apponyi Sándor és Wosinsky Mór munkássága előtt, bemutassa a múzeum fejlődését, megismertesse azokat a szakembereket, akik jelentős szerepet játszottak az intézmény első ötven évében, valamint megvilágítsa a 20. század közepétől a napjainkig tartó fejlődést, átalakulást.

Belépve a kiállításba a múzeum legkorábbi tárgyaiból mutatunk be egy lengyeli csőtalpas tálat és a kurdi ciszták egyikét melyek a két alapítóhoz is szorosan kötődnek. A Wosinsky által megkezdett kutatás folytatását jelezve Zalai-Gaál István kutatásaiból kerültek be melléjük díszített csőtalpas tálak, valamint az M-6 alsónyéki lelőhelyen végzett megelőző feltárásából is a korszakba tartozó edény.

A legrégebbi tárgyak mellett a múzeum legújabb műtárgyait rendeztük vitrinbe, melyek a jelenlegi munkatársak kutatásait, tevékenységét jelenítik meg. A régészetben az utolsó évtizedek munkáiban meghatározó feladatként jelentkező megelőző feltárásokból előkerült leletanyaggal illusztráljuk ezt az időszakot: dunaszentgyörgyi lelőhelyű római üvegpohár és Bátaszék-leperdi 5. századi hordó alakú gyöngyökből álló nyaklánc egy-egy kiemelkedő leletnek számítanak. A bemutatott kettősfejű neolit edény a gyakran előforduló mentőásatások egyik kiemelkedő lelete. A Szekszárd-fazekasvölgyi középkori kapocspárok egy tervkutatás magas színvonalú ötvösmunkái. A Tolna-Selyemgyári temető csepp alakú ereklyetartói fontos kordokumentumok számunkra. A Tolna megyei képeslapok a történeti gyűjtemény részeként adnak új ismereteket környezetünkről. A néprajzi gyűjtemény sárközi nagybársony rekonstrukciója, valamint egy parasztbarokk óra a ma is felbukkanó, velünk lévő hagyományok emlékei. Úgyszintén a közelmúlt emléke Mészöly Miklós naplója az irodalomtörténeti gyűjteményből. Az újkortörténeti gyűjtemény jeles darabjai a Szekszárdi Önkéntes Tűzoltó Testület ezüstplakettje valamint egy gyöngyhímzéses színházi táska. Új kutatási területet jelez a rác időszakból származó övveret préselőtő.

A következő egységben Apponyi Sándor (1844−1925) életútját és a családban hagyománykét öröklődő könyvgyűjtő szenvedélyt megvilágítására párhuzamba állítjuk a dédapa, Apponyi Antal György 1870-ban és Apponyi Sándor 1924-ben készült portréjával, melyek háttérben könyvtárukat láthatjuk. Bemutatunk néhány 16-20. századi kötetet, melyek Apponyi Sándor a múzeum fennállásának első évtizediben tett jelentős könyvadományaiból fennmaradtak. Wosinsky Mór (1854−1907) papi pályája és régészeti-, tudományos tevékenységnek ismertetése mellett személyes tárgyaiból is bemutatunk néhányat: Mint például útlevelét, ami az 1887-es keleti útjához kötődik, fuvoláját, imakönyvét, pipagyűjteményéből egy konstaninápolyi csibukot és az ősmagyar figurákat ábrázoló tajtékpipát is. Továbbá berendeztünk a szekszárdi plébánián lévő lakását megidéző enteriőrt is.

Megismertetjük a látogatókkal Wosinsky heroikus munkáját: a múzeumalapítás folyamatát, az első kiállítás létrejöttét a gimnázium épületében, a múzeumpalota születését, az anyagi alapok megteremtésétől az a megvalósulásig. Sok érdekes részletet mutatunk be a Herzog Fülöp és Schickedanz Albert építésziroda által készített tervrajzokból, és építési dokumentumokból, melyeket a MNL Tolna Vármegyei Levéltára őriz és a nagyközönség előtt eddig ismeretlenek voltak.

A kiállítás megvilágítja múzeum első ötven évében működő munkatársai, a Wosinsky Mór halála után a stafétát átvevő, Kovách Aladár (1860−1930), majd Csalogovits (Csalog) József (1908−1978) tevékenységét, A kiállítások átalakulását és gyűjtemények gyarapodását továbbá és 2. világháború következtében kialakult súlyos veszteségeket. Majd röviden felvázolja a 1945-től napjainkig tartó időszak történetét is.

A kiállítás bemutatja a gyűjtemény néhány ikonikus, kiemelkedő és érdekes műtárgyát, amelyek eddig még nem kaptak nyilvánosságot, vagy régen voltak láthatóak, illetve kötődnek a múzeum egykori vagy mai munkatársainak munkájához, kutatásaihoz, vagy ajándékozással kerületek a gyűjteménybe. A múzeum 130 évét több mint 130 tárgy reprezentálja, melyek a régészeti, néprajzi, újkortörténeti, képző- és iparművészeti és irodalmi gyűjtemény kiemelkedő darabjai.

Megtekinthető többek között kettős állatfejű zoomorf edény a lengyeli kultúrából, a kányai kocsiurna, kora vaskori astragalos öv, római kori üvegpohár, a tamási Fortuna Auguszta istennő szobra, Zsigmond királyt ábrázoló kályhacsempe töredéke, az ozorai várból származó mázas kályhacsempetöredékek, S alakú keresztvassal ellátott 15. századi kard a középkori Páriból, ezüst kapocspárok a szekszárdi Fazekas-völgyből, koraújkori csepp alakú ereklyetartó. Látható a múzeum legkorábbi anyagából származó habán bokály, 18. század végi kétfejű sas motívumos úrihímzéses terítő, sárközi tülkös párta, a Szekszárdi Általános Ipartestület zászlója 1902-ből, váraljai sváb menyasszonyi viselet az 1930-as évekből és a kortárs népi iparművészek által készített nagybársony párta és kontypántlikás főkötő is. Bemutatunk egy 19. századi díszes párbajpisztolypárt, Perczel Irma (1846−1868) emlékkönyvét, az ozorai csatában zsákmányolt osztrák katonai dobot, magasrangú kitüntetéseket, különleges képeslapokat a 19-20. század fordulójáról, A Szekszárdi Önkéntes Tűzoltó Testület ezüstplakettjét 1926-ból, és sporttörténeti relikviákat. A képzőművészeti alkotások között Miklósi M. Ödön (1881−1942) készített vicces múzeum-reklámrajzát 1930-as évekből. Végül, de nem utolsó sorban Babits Mihály (1883−1941) és Mészöly Miklós (1921−2001) kéziratait.

Lovas Csilla – Vizi Márta

Fotók: ©Retkes Tamás