A hónap műtárgya

2026. augusztus

S-keresztvassal ellátott kard a középkori Páriból

Lelőhely: Pári-Koppány-part

Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 2025.49.1.

Méret: teljes hosszúság: 95 cm; penge hosszúsága: 76 cm; penge legnagyobb szélessége: 4,5 cm; keresztvas hosszúsága: 15,5 cm; markolat szélessége: 2,7 cm; markolatgomb mérete: 5,6×3,7×2,9 cm

Restaurátor: Herceg Zsuzsanna

2024. márciusban Pári és Tamási között, a Koppány-patak mentén szennyvízvezeték számára árkot ástak, amelyet régészeti megfigyelés kísért. A földmunka érintett egy ismert középkori lelőhelyet is, amelyen belül a munkagép három régészeti jelenséget vágott át. Egy kb. 5 méter hosszú, lapos aljú, félig földbe mélyített épületből néhány 15–16. századi fazéktöredék és egy kézimalomkő töredéke mellett meglepetésünkre egy S alakú keresztvassal ellátott vaskard, egy szablya fokélének töredéke és egy vas kopjacsúcs került elő (más, kisebb vastöredékek mellett) (1. kép). A kard eredetileg valószínűleg vízszintesen – bizonyára a padlón – fekhetett, mert a markológép kanala a pengére merőlegesen két helyen is csaknem derékszögben meghajlította, amikor kihúzta a földből. Az épület alján vastag égett, paticsos réteget figyeltem meg, ami arra utal, hogy az építmény tűzben pusztult el, falának földből készült tapasztása ekkor éghetett meg.

A pári kard az ún. S alakú keresztvassal ellátott kardok (vagy schiavonescák) közé tartozik, amelyeket leggyakrabban lekerekített négyszög alakú markolatgombokkal láttak el. A tárgytípusnak hatalmas nemzetközi szakirodalma van. Innen tudjuk, hogy a fegyvertípus főleg Közép- és Délkelet-Európában terjedt el, a 15. század második felében. Ilyen kard látható például az orvietói dóm San Brizio-kápolnájának Apokalipszist ábrázoló freskóján, amelyet Luca Signorelli 1499 és 1505 között készített (2. kép). Kovács S. Tibor már három évtizede felvetette, hogy S-keresztvasú fegyverek a 16. század közepéig is készülhettek, és ugyanezt erősítették meg nemrég néhány, Mohács környékén előkerült hasonló tárgy kapcsán Haramza Márk és Thiele Ádám vizsgálatai is. Ennek a pári kard keltezése kapcsán van szerepe, mert a 15. században Tolna megye északnyugati részen nemigen tudunk olyan hadi eseményről, amelynek során a tárgy földbe kerülhetett volna, ellenben a 16. századi török hódítás erre már bőségesen alkalmat adott.

A kard két helyen meghajlítva került elő, de szerencsére Herceg Zsuzsanna restaurátor szinte nyomtalanul helyreállította a tárgy eredeti állapotát (a keresztvas láthatóan nem pontosan S alakban hajlik) (3–5. kép).

Kardunk lelőhelye a középkori Pári falu helyével azonosítható. A falut egytelkes nemesek lakták, a település első okleveles említésétől, 1314-től kezdve, egészen 1542-ig; más birtokosok (Korotnai, Kőmíves) csak a 16. század elején tűnnek fel. A pári nemesek anyagi viszonyairól, életkörülményeikről igen keveset tudunk. 1432 és 1505 között több pári nemes is Tolna vármegyei szolgabíró volt, amely pozícióra általában a szegényebb kisnemesek vállalkoztak. Az 1542-es rovásadójegyzék Páriban már csak Kőmíves Jánosé egyetlen portáját vette számba, míg Pári János és Pári Simon nemesek ingóságaik után fizettek adót. 1543-ban a falut már fel sem vették az adólajstromba, ekkor valószínűleg lakatlanul állt a hadas idők miatt (ebben az évben került török kézre Pécs és Székesfehérvár). Hogy nem pusztult el végleg, jelzi, hogy 1574-ben tizenöt családfővel szerepelt a (török)koppányi szandzsák fejadó-összeírásában.

A bemutatott kard bizonyára Pári késő középkori nemesi lakóihoz köthető, akik többi fegyverükkel együtt őrizték azt egy épületükben, ahova annak leégése után már nem tértek vissza. Hogy ez pontosan mikor történt, arra legfeljebb csak egy mindenre kiterjedő régészeti feltárás adhatna választ. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a fegyverek földbe kerülését valamelyik, a 16. század első felében zajlott török hadjárathoz vagy portyához kötjük. Ezek között a pontosan ötszáz évvel ezelőtt zajlott 1526-os mohácsi csata utáni török pusztítás is szóba jöhet, amelyről írott forrásaink vannak, de egyértelmű régészeti nyoma eddig alig került elő Tolna megyében.

Köszönöm a Konstruktor Építő Kft. munkatársainak segítségét.

K. Németh András

Felhasznált irodalom

Haramza Márk – Thiele Ádám: S-keresztvasú fegyverek Mohács térségéből. In: Temetetlen Mohács. Az 1526. és 1687. évi csata kutatásának új eredményei. Szerk. Varga Szabolcs. Budapest 2024, 285–310.

K. Németh András: Pári határa. In: Czövek Attila – Gallina József Zsolt – Gulyás Gyöngyi – K. Németh András – Ódor János Gábor: A Wosinsky Mór Múzeum régészeti kutatásai 2024-ben. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 46 (2024) 519–520.

Kovács S. Tibor: Török hatás a magyar fegyvereken a 15–17. században. Folia Archaeologica XLIV (1995) 213–242.

Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314–1525. Szekszárd 1998.

Szakály Ferenc: A dél-dunántúli hadszíntér 1526–1543. In: Pécs a hódoltság korában. Tanulmányok. Szerk. Szakály Ferenc – Vonyó József. Pécs 2012, 17–53. (Pécsi Mozaik 2.)

Vass Előd: A törökkor. Tolna megye a mohácsi csatától a török kiveréséig. In: Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve I. Szerk. K. Balog János. Szekszárd 1978, 99–199.