Középkori pecsétnyomó Várong határából
Régészeti gyűjtemény, gyarapodási napló szám: 2016-193.
Méret: 3,8×2,2 cm, vastagság: 0,1 cm
Lelőhely: Várong–Dari-dűlő
A sárgarézből készült, mandorla alakú középkori pecsétnyomó töredéke (pecsétlapja) 2016-ban került múzeumunkba, Bánó József várongi lakos ajándékaként.
A pecsétlap körirata: +S[IGILLUM] MARTINI SACTRDOAIS. Érdekesség, hogy a SACERDOTIS szó A betűje helyett a vésnök tévesen T, a T betű helyett pedig A betűt vésett. A körirat elejét jelző egyenes szárú kereszt jelzi. A szöveg jelentése: „Márton pap pecsétje”.
A két, íves vonallal kettéválasztott pecsétkép felső mezője szembe néző, püspöksüveges pap felsőtestét ábrázolja, aki bizonyára Márton pap védőszentjével, a pannoniai születésű Szent Mártonnal azonos. Az alak bal kezének mutató- és középső ujját feltartva áldást oszt, jobb kezében kampós végű pásztorbotot tart. Széles nyakkivágású ruhája – amelyet Szent Márton legendájának ismeretében köpenyként határozhatunk meg – kétoldalt széles sávokban, V alakban omlik le, a felsőtest alsó részének két sarkán a ruha redőit függőleges sávok jelzik. Arcának kidolgozása elnagyolt, füleit két félköríves vonal jeleníti meg. A pecsétkép alsó részén a pecsét tulajdonosának a heraldikai jobb oldal felé néző, rosszul kidolgozott ábrázolását láthatjuk, a csupán felsőtestével megjelenített alak előre hajol, kezeit valószínűleg imára kulcsolja.
A körirat mindkét oldalát a pecsét alakját követő, bevésett vonal keretezi. A pecsétnyomó függesztőfüle letörött a pecsétlapról, a pecsétlap hátsó felének felső kétharmad részén foltokban megmaradt a fület rögzítő forrasztóanyag szürke lenyomata. A fül letörése miatt a pecsétlap átlyukadt a két legvékonyabb helyen, a püspöksüveg és az arc, valamint a felsőtest területén. A pecsétlap kissé hullámos felületű, bal oldalán felül fizikai sérülésből eredő ferde bevágás látható rajta.
A pecsétnyomó tulajdonosáról, Márton papról a pecsétnyomóján kívül semmit sem tudunk. A tárgy lelőhelye a Várong belterületének tőszomszédságában, a Várongi-árok mentén fekvő Dari-dűlő, ahol Szabó Máté 2008-ban 750 méter hosszan az Árpád-kortól a török korig lakott faluhelyet lokalizált, a lelőhely déli részén pedig légi fotó alapján kisméretű Árpád-kori várat azonosított, a kör alakú árka alapján. A középkori faluhely falunévvel történő megfeleltetése kérdéses, valószínű azonban, hogy a középkori Várong település részét képezte, amelynek temploma a Várongi-árok Dari-dűlővel átellenes oldalán, a falu mai temetőjében feküdt, körülötte kb. 600 méter hosszú faluhellyel. Várong középkori temploma az 1330-as években készült pápai tizedjegyzékben tűnik fel, említik 1358-ban és 1620-ban is. A patak nyugati és keleti oldalán fekvő középkori lelőhely valószínűleg egy lelőhelyet alkot, így érthető, hogy a Dari-dűlőben fekvő jelentős faluhelyen templom nem került elő. Márton papot kézenfekvő Várong egyik középkori plébánosával azonosítani.
A várongi pecsétnyomó előképei a 14. század első évtizedeitől kezdve elterjedő, fülkés rendszerű, kétszintes főpapi nagypecsétek között kereshetők, amelyek felső részén a pecsétnyomó tulajdonosának védőszentjét, alatta pedig a pecsétnyomó birtokosát ábrázolták. A várongi példány az ábrázolás alapján a fülkés pecsétek leegyszerűsített, provinciális változata, ám elnagyoltságában is ritkaságszámba menő emléke az Anjou-kori vidéki Magyarország pecséthasználatának.
Felhasznált irodalom
A középkori Magyarország főpapi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pecsétmásolat-gyűjteménye alapján. Szerk. Bodor Imre. Bp. 1984.
K. Németh András:
Középkori pecsétnyomók, idézőbillogok és bulla Somogy és Tolna megyékből. Archeológiai Értesítő 143 (2017) megjelenés alatt
Szabó Máté:
Újabb lelőhelyek Tolna megye nyugati határán (A régészeti topográfiában rejlő lehetőségek bemutatása Nak, Lápafő, Várong mintaterületen). Szakdolgozat, PTE BTK. Kézirat. Pécs 2009.
K. Németh András
1. Középkori pecsétnyomó Várong–Dari-dűlőből
2. A várongi pecsétnyomó pozitív képe
3. Várong–Dari-dűlő középkori lelőhely légi fotója (fotó: Otto Braasch, Pécsi Légirégészeti Téka 17953)
4. Példa a fülkés rendszerű pecsétre: Meskó veszprémi püspök (1334–1344) pecsétnyomója (forrás:
A középkori Magyarország főpapi pecsétjei 1984, VIII. tábla 38.)