Korsó bekarcolt állatábrázolással
Régészeti Gyűjtemény, leltári szám: 2014.127.1.
Méretek: szájátmérő: 6,8 cm, hosszúság: 17 cm, szélesség: 10 cm
Lelőhely: Szekszárd–Béla tér, külső várfal melletti sáncárok
Leírás: Kancsó felső részének töredéke. Sötétszürke agyagból készült, homokkal, csillámmal soványított, felülete vörösre égett. Kerek száj, egyenes, felül legömbölyített peremmel. A perem 1 cm szélességű, amelyen egy enyhe horony fut körbe. A perem alsó széle megvastagított. A perem alól indult az ovális átmetszetű fül (letörött). A perem alól tölcséresen szűkül a nyak, majd erőteljesen szélesedik. A nyakon megfigyelhető, hogy a felületet fényesre sikálták. A has gömbös lehetett, csak egy töredék maradt belőle. Ezen a darabon egy bekarcolt lóábrázolást láthatunk. A ló fejét hátrafordítja, szája nyitott. A testén szíjazatok vannak. Mellső lábából csak a combrész maradt meg – hátsó része is hiányos az edény töredékessége miatt, a lórajzból a fara hiányzik, hátsó lábaiból a pata látszik. A farok a háta felett a felcsapva, egy szabályos levélmotívumot formáz.
Szekszárd történelmi belvárosának központi részén, a Béla király téren 2012 őszétől 2013 őszéig zajlott komplex térfelújítás. A földmunkákat mindvégig régészeti felügyelettel kísértük figyelemmel. Az előkerülő jelenségeket, maradványokat feltártuk, dokumentáltuk, a régészeti tárgyak pedig a Wosinsky Mór Megyei Múzeumba kerültek. A tér felújítása során sok új információ birtokába kerültük, a település története sok új mozaikdarabkával egészült ki.
A munkák során egyik jelentős újdonság volt, hogy sikerült a Béla király téren az egykori vár, erődített bencés kolostor maradványait is feltárni. A szekszárdi várról nemcsak az írott források alapján beszélhetünk a továbbiakban, hanem megtaláltuk az erősség falait, bár már jórészt csak alapfalak formájában.
A vár története nem elválasztható a bencés apátság történetétől. A vár kialakulása az I. Béla király által 1061-ben alapított bencés apátság körülbelül 14. század végén történő megerősítését jelenti. Minden bizonnyal ekkortájt vették körül az apátsági templomot falakkal. A régi vármegyeháza felújítása során többek között az épület északi homlokzata előtt találtuk meg a várfal alapfalait. A bíróság előtti szakaszon, a várfal északi oldalán a sáncárok maradványaira is rábukkantunk.
A 15. század végén kerülhetett sor a vár területének bővítésére. A bővítés során a domb még feltehetőleg szabadon álló részét kerítették el, a domb nyugati szélén épült fel ez a fal. Így a település központjában lévő domb egészét elfoglalta a vár. Ennek a bővítésnek a falmaradványait a mai szökőkút vonalától nyugatra tártuk fel. A fal előtt, attól nyugatra egy további sáncárok maradványait figyeltük meg. A vár árka az idők folyamán, feltehetőleg a hódoltságkor végén feltöltődött. A betöltésben leletek, főként kerámia volt. A most bemutatott füles korsó ebből a szürke, faszenes, hamus betöltésből került elő, sajnos töredékesen. A korsó erőteljesen domborodó hasának felső részén egy ló bekarcolt rajzát fedeztük fel.
A korsó a hódoltság korának vége felé kerülhetett a szemétbe. A korsó felületét, nyakát borító, ún. sikálással keletkezett, halvány, függőleges minta a hódoltságkor végére keltezhető. A sikálást kemény tárggyal, kaviccsal végezték a még nyers edényfelületen, aminek nyomán a felülete fényes lett, de különféle minták is keletkezhettek. A korsó nyakán függőleges sávokat hagyott a sikálás. A lovat ebbe a fényes felületbe karcolták bele, a már kiégetett felületbe.
Szöveg: Dr. Vizi Márta PhD
Grafika: Vicze László
Fotó: Retkes Tamás
Irodalom:
Gere László: A szekszárdi vár az írott források és az eddigi ásatások alapján. Castrum – A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 8 (2008) 67–70;
Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Budapest 2007, 371–374. (Varia Archaeologia Hungarica XXII.)
Várady Zoltán: Szekszárd története Szent Istvántól Mohácsig. In: Szekszárd ahol élünk. Várostörténet mindenkinek. Szerk. V. Kápolnás Mária. Szekszárd 2018, 65–85.
Vizi Márta: A szekszárdi apátság és vár. In: Szekszárd, ahol élünk. In: Szekszárd ahol élünk. Várostörténet mindenkinek. Szerk. V. Kápolnás Mária. Szekszárd 2018, 86–109.
-
-