Karácsony ünnepe

Karácsony a keresztény világ egyik legfontosabb ünnepe, amikor a hívő emberek világszerte hagyományosan Jézus születésére emlékeznek. Az ünnep eredete azonban jóval a kereszténység elterjedése előtti időkbe nyúlik vissza. A pogány kultuszokban a téli napfordulóhoz kötődően a fény sötétség felett aratott diadalára emlékeztek. Jézus születésének megünneplése végül a Kr. u. IV. században, a kereszténység államvallássá válásával terjedt el a Római Birodalomban. Az eredetileg egyházi ünnep az utóbbi évszázadokban vált mindinkább – részben a német protestánsok közvetítése révén – meghitt családi ünneppé.

Ma már az ünnep nélkülözhetetlen eleme a karácsonyfa, amelynek szokása a 16–17. században, német nyelvterületről kiindulva terjedt el. Magyarországon az 1820-as években az osztrák és német rokoni kapcsolatokkal rendelkező főnemesség soraiban jelent meg elsőként. Brunszvik Teréz grófnő – bécsi minta alapján – az általa létesített első magyarországi óvoda (a budai Angyalkertnek nevezett kisdedóvó) kisgyermekei számára már ekkor karácsonyfát állíttatott. Nemkülönben, a gyermeknevelés ügyét felkaroló Bezerédj család hidjai otthonában is már korán megjelent a karácsonyfa. Hamarosan már nemcsak kislányuknak, Flórinak, hanem az általuk alapított első falusi óvoda (a hidjai „oskola és kisoskola”) gyermekei számára is állítottak karácsonyfát. A szokás aztán idővel a városi polgárcsaládok körében is elterjedt. Innen indult meg széleskörű hazai térnyerése, amelyben aztán a 19. század második felében már a gyermekkórházak, árvaházak, kórházak is közvetítő szerepet játszottak. E szokás meghonosításában a korabeli képes újságok, és a karácsonyra írt képes levelezőlapok elterjedése is hatással volt. Így a század végére a falusi iparosokhoz és módosabb parasztsághoz is eljutott. Széles körben is ismert közkedvelt szokássá csak a 20. században vált.

A karácsonyfát eleinte házilag készített süteményekkel, almával, dióval, mézeskalács figurákkal díszítették, majd az 1880-as években megjelenő üvegdíszek mellett Magyarországon a szaloncukor is ékszerévé vált a karácsonyfának. A fondantcukor, amely e kedvelt karácsonyi édesség őse, Franciaországban jelent meg elsőként. Magyarországra a német nyelvterületről érkező cukorműves mesterek révén érkezett az 1800-as évek elején. Tömeggyártása a 19–20. század fordulóján indult meg híres cukrászmesterek és csokoládékészítők révén (Stühmer, Gerbeaud, Kugler). Rövidesen Magyarországon nemcsak népszerű édességgé, hanem díszesen becsomagolt karácsonyfadísszé is vált. A 19. század végén már a polgári háztartások is kísérleteztek az egyre inkább közkedveltté váló karácsonyi édesség előállításával. Csokoládébevonatot is ebben az időszakban kapott. A gyáripari termelés kiszélesedésével a bolti forgalomban is megvásárolható kereskedelmi termékké, egyúttal az ünnepi szezon egyik legkeresettebb tömegcikkévé vált.

A karácsonyt megelőző időszakban a kirakatok, cukrászdák, kereskedések is ünnepi díszbe öltöztek. Ahogy a Tolnamegyei Újság 1920-as, 1930-as évekbeli hirdetéseiben is olvashatjuk: a vegyeskereskedések ünnepi kínálatából a teák, kávék, teasütemények, vagy éppen a különleges likőrök, konyakok, pezsgők mellől a cukorkák, bonbonok, szaloncukrok, csokoládék széles választéka sem hiányozhatott. A szekszárdi Almássy-cukrászda decemberi hirdetéseiben például a legkülönfélébb csokoládédesszerteken és töltött csokoládékon túl fondant-t, szaloncukrot, habsüteményeket, ízlésesen összeállított karácsonyfa-függelékeket is ajánlott vásárlói számára.

A korabeli sajtót lapozva a különféle boltok és kereskedések ünnepi kínálata mellett többek közt a szekszárdi Borgula műterem karácsonyi fotózást ajánló hirdetéseivel is találkozni. „Legkellemesebb meglepetést szerzi karácsonyra, ha fényképet készített.” – javasolja a műterem, még az ünnep napján is egész nap várva a fotózkodásra vállalkozókat. S hogy milyen is volt a karácsonyi ünnep hangulata nagyszüleink idején? Ebbe enged betekintést e neves szekszárdi fényképész dinasztia korabeli karácsonyi fotográfiája, amelyen a gyertyákkal, üveggömbökkel és szaloncukorral gazdagon díszített karácsonyfa körül három ünneplőbe öltözött testvér – vélhetően Borgula Vilmos gyermekei – láthatóak. Ez a húszas-harmincas évek fordulóján készített fotó – ahogyan arra a képen olvasható felirat is utal – régmúlt idők karácsonyainak emlékét idézi és őrzi meg az utókor számára.

Konkoly Lilla

Felhasznált irodalom

Magyar néprajzi lexikon. Első kötet. A–E. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest, 1977.

Magyar néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Főszerk. Dömötör Tekla. Budapest, 1990.