Gaál Attila (Nyíregyháza 1944- Nagymányok 2021)
Igazgató: 1993-2011
Régész, múzeumigazgató. A szekszárdi Garay János Gimnáziumban érettségizett, felsőfokú tanulmányait a pécsi Tanárképző Főiskolán végezte történelem-testnevelés szakon, majd az ELTE történelem szakán folytatta. 1980-ban védte meg doktori értekezését. Érettségi után tanított Tengelic-Szőlőhegyen, Mucsiban, Kölesden. 1969-től 1973-ig a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeum történészeként dolgozott, 1973-tól már régészként, majd igazgatóhelyettesként, 1993-tól igazgatóként.
Fő kutatási területe a középkori és török hódoltságkori régészet. Számtalan régészeti ásatás vezetése fűződik a nevéhez: többek között 1975 és 1977 között Dombóvár-Békatópuszta (balkáni eredetű népesség temetője), 1975-1986 között Szekszárd-Újpalánk (16. századi török palánkvár). Búvárvizsgát téve 1987-től a Duna bölcskei szakaszán irányította a nagyméretű késő római kikötőerőd búvárrégészeti feltárását. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztályának alapító tagja. Régészeti vezetője volt a dél-afrikai-magyar együttműködésben megkezdett hajófeltárási munkálatoknak Fokvárosban. Igazgatósága idején a szekszárdi múzeum is komoly eredményeket könyvelhetett el az autópályák építéséhez kapcsolódó, több százezer négyzetmétert érintő megelőző feltárások és feldolgozások tekintetében, illetve a 2005-ben megnyitott „Örökségünk” című kiállítás megszervezésében.
Főbb művei:
Összeállította: Hucker Veronika