A hónap műtárgya – 2026. január

Vendel-Mohay Lajos alezredesi egyenruhája

Újkortörténeti tárgyi gyűjtemény, leltári szám: 1977.18.1-3.

Méretei:

zubbony: váll – 41 cm, eleje – 75 cm, ujja – 62 cm

nadrág: hossz – 110 cm, derékbőség – 91 cm

sapka: körméret – 57 cm

cipő: 42-es méret

A műtárgy

Vendel-Mohay Lajos alezredes nyári zsávoly egyenruhája 1977-ben vásárlás útján került a múzeum újkortörténeti gyűjteményébe. Vendel-Mohay Lajos a II. világháború éveiben a gépkocsizó vonatcsapatnál szolgált, egyenruhája is ennek az alakulatnak az ismertetőjegyeit viseli magán. A Magyar Királyi Honvédség egyenruháinak jellegzetességei az 1920-as években alakultak ki. A különböző fegyvernemeknek (szárazföldi hadsereg, légierő, tüzérség, vonatcsapat stb.) egymástól eltérő ruházata volt. Az öltözeti rend megkülönböztetett díszöltözetet, társasági öltözetet, menetöltözetet, valamint kényelmes öltözetet. Az alapruházat tábori barna (khaki) színű posztóból, illetve fésűs szövetből készült. A posztóruházat mellett nyári gyakorló és munkaruházati célra zsávolyból készült ruházatot is rendszeresítettek. Ez szabásában a posztóruhát követte, de a zubbony rejtett gombolással (sima horganygombokkal), a nadrág pedig pantallószabásban készült, bokakötővel, később rávarrt bokapánttal. A nyári ruházat először tábori barna, majd 1928-tól nyersszín (festetlen) zsávolyból készült, végül 1938-tól zöld zsávoly nyári ruházatot adtak ki. A zsávolyruházathoz saját anyagából készített tábori sapkát kellett viselni. A Magyar Királyi Honvédség tisztjei, altisztjei a pantallóhoz ruganybetétes fekete magasszárú, úgynevezett „cúgos” cipőt viseltek, ez volt a korszak alapvető tiszti lábbelije társasági és szolgálaton kívüli öltözethez. Praktikus, gyorsan fel-levehető, kényelmes viselet volt. A zsávolyzubbony bal ujján látható a gépkocsizó vonatcsapat tiszti karjelvénye, a gallérhajtókán pedig az alezredesi rangjelzés a barna fegyvernemi színnel. A fegyvernemi szín az azonos fegyvernembe tartozó katonák könnyebb elkülönítésére szolgál. Leggyakrabban a rendfokozati jelzés alapszíne, előfordulhat azonban más ruhadarabokon is. A nyári (zsávoly) tábori sapkán is látható az alezredesi rangjelzés, barna topánalátéttel.

Vendel-Mohay (Mohaupt) Lajos

Mohaupt Lajos 1900. február 2-án született Nagyszentmiklóson, Mohaupt Gyula és Tomas Franciska gyermekeként. Négyen voltak testvérek, Károly, Lajos, Sándor és Gyula. Édesapja Alibunár (község a Vajdaságban) jegyzője volt, később a család Balatonboglárra költözött. Iskoláit a nagybecskereki katolikus gimnáziumban végezte, majd a kegyes tanítórendi katolikus gimnáziumban folytatta Szegeden. Az I. világháború utolsó éveiben a 30. honvéd gyalogezrednél szolgált, 1917-ben – őrvezetőként – megkapta a bronz vitézségi érmet. 1917-től a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia hallgatója volt, 1919. szeptember 1-től alhadnagyi rangban szolgált a gyalogságnál. Tényleges katonai szolgálatának kezdete 1920. augusztus 20., amelynek huszadik évfordulóján, 1940-ben megkapta a III. osztályú tiszti katonai szolgálati jelet. 1923-ben főhadnagyi, 1925-ben pedig már századosi rangban szolgált. A Királyi Magyar Automobil Club tagjaként és az autósport szerelmeseként számos országos és nemzetközi versenyen vett részt a két világháború közötti időszakban Fiat 501-es, majd Magosix típusú gépjárművével. Az 1930-as évek második felében tagja volt a Magyar Közlekedésrendészeti Bizottságnak, mint a magyar királyi honvédelmi minisztérium főelőadója, és a Magyar Vörös Kereszt Egylet Mentésügyi Osztályának, mint a honvédelmi minisztérium autóosztályának kiküldötte. Több alkalommal részesült okirati dicsérő elismerésben a katonai közigazgatási szolgálat terén kifejtett kiváló és eredményes teljesítményéért.

Mohaupt Lajos 1929. január 10-én Budapesten feleségül vette Dallos Katalint, de a házasságot 1941-ben felbontották. Családi nevét Mohaupt-ról 1942. júliusában Mohayra változtatta. 1942. november 10-én Szekszárdon, a belvárosi plébániatemplomban feleségül vette Vendel Mária Anasztáziát – vagy ahogy a városban ismerték Lucykát –, vitéz Vendel István szekszárdi polgármester és Demetrovits Mária leányát, a házasságból két gyermek született. Nevét 1943-ban – felvéve felesége családnevét – változtatta Vendel-Mohayra. 1941. május 1-gyel nevezték ki a gépkocsizó vonatcsapat őrnagyává, 1942. október 1-gyel pedig megkapta alezredesi kinevezését. 1945. május 1-én csehszlovák területen (a hadifogolykarton szerint Soračka településen) esett szovjet hadifogságba. A 74. számú oranki hadifogolytáborban (Gorkiji régió) raboskodott, ahonnan 1948 szeptemberében érkezett haza. Hazatérése után felajánlották neki, hogy vegyen részt az „demokratikus hadsereg építésében”, megtarthatta volna a rendfokozatát is, de visszautasította az ajánlatot. Segédmunkásként helyezkedett el, a szekszárdi Dohányelosztó Vállalatnál dolgozott, mellette angoltanítást vállalt.

Források és irodalom

Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára

Iskolai értesítők (Katolikus Gimnázium, Nagybecskerek; Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged)

Országos és megyei sajtó

Szovjet táborok lakói. Magyar Nemzeti Levéltár, Adatbázisok online. HU MNL OL X 10874

Szovjetunióból hazatért hadifoglyok névjegyzéke (1946–1949). Magyar Nemzeti Levéltár, Adatbázisok online. HU MNL OL XIX-C-11.

Tóth László: A magyar királyi hadsereg egyenruhái 1926–1945. Budapest, 2009.

Szöveg: Mácsainé Iván Éva

Restaurátor: Mohr Szilvia, Tövisháti András

Fotó: Retkes Tamás