Az emlékház műemlék jellegű épület, 1800 körül épült lakóház. A 19. század elején községi jegyzői lakás. “A ház a falu legszebb háza volt, száz év múlva is, mikor én fölkerestem, mint szülőfalim legnagyobb nevezetességét. Az L alakú épület hosszabb szára gyümölcsfák és virágágyak mentén húzódik a kert felé. Az oszlopos tornácról szőlőhegyekre léni, a tolnai táj, a Völgység feledhetetlen édességgel hullámzó, a Provence legszebb táját idéző halmaira és lankáira. A kisdiák az épületnek a gyönyörű, széles főutcára eső rövidebb szárában padlós, tágas háromablakos szobában lakik harmadmagával, csupa úrifiúval.” – írta Illyés Gyula Petőfi-életrajzában.
Petőfi Sándor (1823-1849)
Petőfi Sándor a magyar nemzeti költő, líránk máig első számú nagykövete a világirodalomban, rövid életének viszonylag szűk időkeretét töltötte Tolna megyében. 1831 és 1833 között donatista, azaz Donatus latin nyelvkönyve szerint tanuló kisgimnazista volt a sárszentlőrinci evangélikus iskolában, miután az akkor még tehetős szabadszállási vállalkozó, Petrovics István itt, e színmagyar faluban találta meg fia taníttatásának lehetőségeit. 1841-ben, már saját lábra állva, három hónapig vándorszínész volt a környéken. 1845-ben pedig – mint beérkezett költő – két ízben is vendégeskedett Borjádon.